2015. augusztus 29., szombat

13. " Ezen te sem tudsz segíteni "




Luke Hemmings


Hannah arca számomra mindent elárult. Csalódott bennem, amit teljesen megértek. Pont én vagyok az, aki titkolózik előtte, aki eddigi ismertségünk során minden titkát elárulta neki. Egykor megígértük egymásnak, hogy bármi történjék, legyen akár rossz vagy jó, mindig megosztjuk egymással. Ezidáig sikerült is betartanom, de nem tudtam eleget tenni ígéretünknek. Nagyon fontos számomra Eva és Ő azt akarta, hogy egy ideig tartsuk titokban, amire én egyből igent mondtam. Tudom, hogy át kellett volna gondolnom, hogy mik lesznek a következményei a hallgatásomnak. Ismerem Annt, nem szereti a titkokat, pedig pont Ő az, aki rengeteg titkot tart magában. Talán pont ez az amiért nem akarja, hogy előle bármit is elhallgassunk, mert Ő egyáltalán nem képes bevallani a titkait. Sok vitám kezdődött már az miatt vele, hogy nem merte senkinek sem bevallni ami a szívét nyomja. Szerencsétlenül próbál egy olyan dolgot elfelejteni, aminek ki kellene derülni, de Ő nem képes szembenézni vele. Én viszont mindennél jobban szeretnék elébe menni a dolgoknak és magyarázatot kapni rá. 3 éve húzzuk halasszuk az igazság kiderítését, és mélyen magukba temettük az akkor történteket. Ann, úgy tesz mintha nem történt volna vele és velem semmi, pedig igen jelentős dologról van szó, aminek értelmet kell nyernie.
- Mióta? - tette fel hosszú hallgatás után a kérdést Ann. Tekintettem a lányra szegeztem, akin már kevésbé látszott a harag, inkább csalódottság vette át helyét.
- A koncertünk óta, amikor elvittük Evát bulizni - feleltem kérdésere higgadtan. Eva keze megrándult mondatom után, de szorosabban markoltam meg tenyerét biztatásul.
- Sajnálom Ann, hogy nem mondtuk el, de időt szerettem volna nyerni mielőtt elétek állunk - sütötte le szemeit barátnőm szomorúan.
- Sajnálod? Hát van mit! Azt hittem mindent elmondunk egymásnak, sosem hallgatunk el semmit. Főleg nem egy ilyen fontos dolgot! Csalódtam mindkettőtökben. Mégis mit hitettek? Hogy ellenezném a dolgot vagy mi? Én lettem volna a legboldogabb, ha a számomra két fontosabb személy egymásra talál és örömmel újságolják el nekem. Egyetlen epés megjegyzésem sem lett volna, de most nem tudok mit mondani. Hazudtatok nekem. Mikor megkérdeztem mi történt köztetek, mert feltűnően boldognak láttalak titeket, képesek voltatok a szemembe hazudni. Ezt nem tudom elfelejteni - túrt idegesen tincsei közé majd rám szegezte szemeit. - Megszegted amit ígértél!
- Tudom! De nem fogok bocsánatot kérni. Fontos nekem Eva, és ha Ő arra kér tartsuk titokban egy darabig, akkor megteszem neki - hangom túlságosan is kemény volt, ami teljesen meglepett engem is, de Annt is.
- Szóval ennyit jelentek neked? A nagy semmit? Ne haragudj meg Eva, amit most mondani fogok, ne értsd félre - nézett Evára majd vissza rám.  - Ha jön egy lány, akkor én már teljesen elhanyagolható leszek? Boldogon szeged meg minden ígérted? Mert ebből arra következtetek.
- Nincs igazad! - ingattam a fejem idegesen. - Tudod jól, hogy mit jelentesz nekem, de van magánéletem ami egyáltalán nem tartozik rád, akárhogy kötelez az az ígérte amit akkor tettem.
- Te pedig elvártad azt, hogy én elmondjak neked mindent. Napokig nem szólsz hozzám, ha valamit titkolok előled, most meg azt mondod nekem, hogy semmi közöm a magánéletedhez?
- Te is sok mindent elhallgatsz előlem, ezért nincs jogod rám kiabálni ezt az egy titkom! - rivalltam rá kissé mérgesen.
- Luke kérlek! - fogta meg aggódva Eva a vállam. - Ne mondj olyanokat amiket megbánhatsz.
- Teljesen hülye vagy Hemmings. Mit nem árulok el neked? Mindent tudsz rólam! Vagy talán arra vagy kíváncsi, milyen pózokban szeretkezek Ashtonnal? Mert talán csak az az egy titkom van előtted! - vágta le a táskáját a földre idegesen.  - De tudod mit, tényleg semmi közöm a magánéletedhez. Hiszen senkid nem vagyok, csak egy lány, akit anno a barátságodba fogadtál! - vette fel a táskáját a földről, és hátat fordított nekünk.
- Nagyon jól tudod, hogy ez nem igaz! Fejezd be ezt az önsajnáltatást. Nem vagyunk barátok hanem sokkal többek, csak te nem akarod beismerni ezt a tényt - léptem sebesen mögé és könyökénél fogva magam felé fordítottam. - Nem vagyok egy Hayden, de ugyan olyan szerepet töltenék be az életedben, mint Ő.
Könnyes szemeit rám szegezte, karját pedig kirántotta szorításomból.
- Nem akarom, hogy olyan szerepet tölts be az életemben. Sosem tudod pótolni őt, bármennyire is van meg kettőnk között az a kötelék - motyogta elfordítva arcát tőlem.
- Nem állt szándékomban pótolni Őt. De nekem is ugyan olyan jogom van hozzád mint ...
- Fogd már be!! Megmondtam már neked, nem akarok hallani erről. Azt akarom, hogy minden ugyan úgy maradjon - ordított rám idegesen.
- Semmi sincs már ugyan úgy amióta megtörtént az a nap. Miért nem vagy képes szembenézni a tényekkel? Eszedbe sem jut, hogy ezzel engem is mennyire tönkreteszel? Szerinted nekem öröm, hogy miattad magamban tartok egy rohadt titkot, aminek még utána járni sem tudok, mert te nem vagy hajlandó együtt működni - kaptam el a karját idegesen, szemeink pedig szikrákat szórtak egymás tekintetére.
- Sosem leszek képes rá. Nem akarom, hogy megváltozzon az életem! Nekem a sors ezt osztotta és nem fogok változtatni rajta - sziszegte idegesen és újból kirántotta kezét markomból. - Felejtesd el és soha az életben ne hozd fel újra.
- Önző vagy! Rohadt önző! Csak magadra tudsz gondolni - vicsorogtam utána mikor kinyitotta az ajtót. Mozdulatában megállt, majd felém fordult.
- Nem vagyok önző, csak gyenge. Sosem gondoltam volna, hogy pont te fogod ezt mondani nekem. Menj a picsába Luke, végeztem veled! - lépett ki a helységből, majd erősen becsapta maga után az ajtót.
Összetörten rogytam térdeimre, férfiasnak nem mondható könnyeim pedig előtörtek. Arcomat tenyerembe temettem, mérhetetlen dühöt éreztem magamban, amiért hagytam idáig elfajulni a dolgokat.
- Luke - guggolt le mellém Eva, s szorosan karjaiba zárt. - Nem lesz semmi baj, hamar megnyugszik majd Ann, és akkor megbeszélhetjük normálisan a dolgokat.
- Ugye tudod, hogy ez a veszekedés, már rég nem a titkolt kapcsolatunkról szólt? - mondtam könnyeimet törölgetve, majd csodás arcára néztem.
- Tudom! Ann elmesélt nekem mindent. Tudok mindenről, ami akkor történt. Nehéz Ann-nek, Luke. Egyszerűen nem tudja megemészteni magában a dolgokat, pedig már 3 éve történt. Az élete Hayden halála után romba dőlt, úgy volt vele, hogy senkije nem maradt. Ebbe pedig beletörődött és elfogadta. Így kezdett új életet. De amikor megtörténtek azok a dolgok, nem akart tudomást venni róluk, mert már továbblépett. Ha pedig veled marad azt érezte volna, hogy a múltban ragad, amit annyira elakart felejteni. Én is tudom, hogy nem volt a legokosabb megoldás ez tőle, de akkor össze volt törve. Nem várhattad el tőle, hogy örömmel fogadja majd. De most már tényleg itt az ideje, hogy visszatekintsen a múltba, örökre nem menekülhet - simította tenyerét nyugtatóan végig hátamon.
-Legszívesebben pofán vágnám magam, amiért ordítoztam vele - szorongattam kétségbeesetten blúza hátulját Evának. Hirtelen csapódott ki az ajtó, és az eléggé mérges Alison-nal találtuk szemben magunkat, aki maga után vonszolta Annt. Arca könnyes volt, szemei tűz pirosak.
Ha lehet azt mondani, akkor most még szarabbul éreztem magam. Egy olyan dolgot hánytorgattam a szemére, amiről tudom milyen fájdalmakat idéznek elő benne. De abban a percben elborult az agyam, és nem gondolkoztam. Sosem hozott még ki ennyire a sodromból, egyetlen egy hangos szóváltásra sem került sor, soha a kapcsolatunk alatt. Amióta visszajött, ezek a viták kiéleződtek és haragosabbak lettek. Félek valami eltörni látszik kettőnk között, arra viszont nem állok készen, hogy elveszítsem. Mindenki azt gondolja, hogy a mi barátságunk a legtökéletesebb a világon, és őszinte baráti szeretett érzünk egymás iránt. Pedig ez korán sincs így, sokkal többet érzek iránta mint bárki gondolná. Nem tudom mennyit mesélt Evának, de abban biztos vagyok, hogy nem a teljes igazságot.
Alison a fotózásra szánt ruhák elé rángatta Annt, majd egy határozott mozdulattal kitett engem az öltözőből és a többiekhez parancsolt. Az ajtó becsapódott az arcom előtt, nekem pedig nem volt más választásom, lehangoltan sétáltam Nathan mellé.
Helyre kell hoznom a dolgokat minél hamarabb. Mindennél jobban gyűlölöm azt, ha Ann haragszik rám. Megbántottam, de Ő is. Mindketten gyerekesen viselkedtünk, de az én rovásomon több volt, mint az övén. Ő csak fél, én viszont könyörtelenül gázoltam a leggyengébb pontjába. Bármit megteszek azért, hogy újra a karjaimban tarthassam és élvezzem ölelését.


Hannah Ashwin 


Fájt minden szó, ami elhangzott Luke szájából. Nagyon jól tudja mennyire nem akarok emlékezni azokra a percekre, és hogy a félelem teljesen átveszi felettem az uralmat. Csodálatos dologként kellene megélnem azokat az emlékeket, de én rettegek tőlük. Sosem volt tökéletes életem, de azon a napon, még az az aprónak mondható tökéletesség is porrá zúzódott. Erősnek kellene lennem, a félelmeim ellen harcolnom kéne, de nem merek. Ha megteszem, akkor végérvényesen megváltozik minden körülöttem, arra pedig nem állok készen. Volt három évem átgondolni a történteket, de úgy sem jutottam dűlőre. Hatalmas változást hozna az életünkbe, sok fontos személyt ezzel teljesen összetörve. Készen állok én arra, hogy a számomra fontos emberek életét tönkre tegyem ezzel a titokkal? Nem! Ezért is akarom elfelejteni. Most vagyok önző, nem akkor amikor Luke mondta, de inkább szenvedjek én és Luke, mint olyanok sérüljenek meg ebben a dologban, akik teljesen ártatlanok.
Eva remegve adogatta a kezembe a ruhadarabokat, és félve kapta mindig el a kezét, akárhányszor elvettem a ruhákat. Haragudtam rá amiért elhallgatta. Most viszont, hogy kezdek lenyugodni, rá már kevésbe haragszom.
- Eva mi a teljes igazság? - tettem fel neki a kérdést miközben próbáltam magam a ruhába hámozni.
- Ann, biztos jó ötlet? - pillantott félve rám.
- Csak mond már! - folytattam türelmetlenül.
- Én tényleg elakartam mondani, de túlságosan is féltem. Nem tőled, hanem Mike miatt. Nem egyszer hangoztattam, hogy soha nem kezdek nálam fiatalabb sráccal. Most pedig az állításom ellenkezőjét csináltam meg. Féltem, ha neked és Ashtonnak elmondjuk, akkor hamar Mikehoz jut az információ. De még nem állok készen arra, hogy elmondjam neki. Annyira szeret engem, és nem akarom összetörni a szívét - hadarta el lesütött szemekkel.
- Megfogja érteni. Eva... - emeltem fel állánál fogva fejét. - Nagyon jól tudja, hogy sose lesz köztetek semmi. Azt is elfogadja majd, hogy ti ketten jártok. Ismerem őt, hidd el nekem nem fogja földhöz vágni ez a dolog. Gyorsan túlteszi magát rajtad. De én úgy hallottam már a bulin volt neki valakije, akkor meg minek kellett titkolózni?
- Nem tudom - motyogta maga elé bámulva.- De ma este elakartuk mindenkinek mondani.
- El is fogjátok. Nem bujkálhattok tovább - tettem vállára kezem. - Boldog vagy vele?
- Igen! - emelte tekintetét a szemeimre.
- Haragszom még, de egyben örülök is nektek. Szeretnélek boldognak látni, és ha az Luke mellett találod meg, akkor áldásom rátok - mosolyogtam barátnőmre.
- Komolyan? - virult fel arca és a nyakamba ugrott nevetve. Örömmel viszonoztam ölelését, és szorosan karoltunk egymásba.
- És Luke? - kérdezte miután elengedtük egymást.
- Luke teljesen más tészta Eva! - vált hangom keménnyé. - A legfájóbb pontomon támadott meg. Nem tudom csak úgy elfelejteni, de nem akarok róla beszélni. A mai napra túlságosan is sok volt belőle - vettem fel a cipőmet, és az ajtó felé indultam. - Majd később megbeszéljük. Jössz?
Szomorúan bólintott és követett a terembe ahol a fotózás volt. Nem akartam többet beszélni Luke-ról. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megtud bántani. Ő ismeri az érzéseimet, tudja mit mikor kell nekem mondani. Pontosan tudom mennyire fáj neki is, ami akkor történt, de azt Ő is tudja mennyire összetörtem akkor, hogy a lelkem teljesen megsemmisült.
- Hannah, gyere kérlek. A fiúkkal már végeztem, már csak te vagy hátra - állt mellém Dan a fotósunk, majd a kamera elé vezetett. Próbáltam kizárni minden zavaró tényezőt a külvilágból és a gondolataimból, csak a munkára voltam hajlandó figyelni. Annyira érdekes, hogyha a munkáról van szó, teljesen áttudok kapcsolni egy másik Ann-re, de ha a magánéletemről van szó egy csődtömeg vagyok.
Elfoglaltam a helyem és követtem az utasításokat. Az elmúlt pár hétben, túl voltunk már pár fotózáson, így bátran merem állítani, hogy hozzászoktam a sok pózoláshoz, és a műmosolyokhoz, amit ilyenkor az arcomra kellett öltenem. Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék? Inkább elzárom magamban a fájdalmat annak reményében, hogy egyszer majd talán elfelejtem, hogy valaha is létezett.
- Kezeidet emeld fel a mellkasodhoz. és a leggyönyörűbb mosolyodat szeretném látni kislány! - nézett ki a kamera mögül Dan.
Tettem amire kért, felöltöttem a legtökéletesebb álarcom és csak arra koncentráltam, hogy minden úgy sikerüljön ahogy azt elterveztem még reggel.
Teljesen átadtam magam a helyzetnek, felszabadultan váltogattam a különböző pozíciókat, a mozdulataim profizmusra utaltak. Kevesebb mint 2 óra alatt szinte mindennel végeztünk. Átnéztük a képeket és megbeszéltük, ha kész lesznek, akkor együtt eldöntjük melyiket választjuk az album borítójára.
Luke kerülte minden pillantásom, ahogy én is. Most az egyszer nem fogok neki a két szép szeméért megbocsájtani.



                                                          ***


A fotózás után Chris és Jace, még visszament a stúdióba átnézni néhány dalt. Máskor gondolkodás nélkül velük tartottam volna, de most nem tudtam volna koncentrálni. Egy kicsit kiakartam kapcsolni az agyam. Elfelejteni mindent, ami ma történt. Nath láthatta rajtam, hogy nem éppen festek a legjobban, ezért velem tartott az egyik közeli bárba. Szükségem volt némi alkoholra, hogy rendbe tegyem magam. Nem ez a legjobb megoldás, nekem viszont szükségem volt rá. Minden feltűnés nélkül jutottunk be az épületbe, Nath pedig megtalálta számunkra a legeldugottabb asztalt. Se a poharak tartalmát, se a mennyiségüket nem néztem, csak döntöttem magamba amit a kezembe adtak. Felejteni akartam minden rossz emléket, de az alkohol semmit sem segített. Csak azt értem el vele, hogy még jobban felerősödtek bennem az érzelmek. A végén már az asztalon pihentettem a fejem, és szüntelenül ecseteltem Nath-nek a szar életem.
- Ann szívem. Elég volt - kapta ki a kezemből a poharat. - Elhiszem, hogy nagyon összevesztél Hemmingsel, de azért nem kellene a sárga földig innod magad. Jobb lesz, ha hazamész.
- Dehogy megyek haza! - utána akartam kapni a felesemnek, de Nath keze sokkal hosszabb volt. - Ma inni akarok, ebben te sem akadályozhatsz meg. Megengedtem, hogy velem gyere, és azt beszéltük meg, hogy nem szólsz bele mit csinálok.
- Igen arról, de már teljesen kiütötted magad! - rivallt rám mérgesen. - Úgyhogy lódulj. Holnapra hidd el örülni fogsz neki, amiért hazavittelek. - rángatott fel az asztaltól, de nem adtam könnyen magam. Utána nyúltam még az asztalon lévő utolsó piának és gyorsan meghúztam. Nath eldobta a kezemből a poharat, majd felkapott a vállára és indultunk is ki a bárból. Szó szerint bedobott a hátsóülésre, majd beszállt Ő is a kocsiba. A világ forgott körülöttem, a hangok és a fények teljesen elmosódtak. Fejembe folyamatosan nyílalt a fájdalom olyan szinten, hogy képes lettem volna sírni. Az időérzékem teljesen elveszítettem, már csak akkor eszméltem fel, amikor Nath kiemelt a kocsiból. Szememet résnyire nyitottam mikor letett az ajtó előtt, és a kulcsom kereste a táskámba. Viszont szerencsétlenségemre, az ajtó kinyílt magától mielőtt Nath kikaphatta volna a kulcsom. Két dühös barna szempárral találtam magam szemben.
- Hello - csuklottam bárgyú mosollyal az arcomon.
- Ne Hellóz itt nekem! - mordult rám. - Köszi Nathan, hogy hazahoztad! - vett át Nath öleléséből, majd kezet fogott a fiúval, aki adott nekem egy homlok puszit és elhúzta a csíkot.
Bizonytalanul lépdeltem be az előszobába, s végig magamon éreztem Ashton dühös tekintetét. Szinte lyukat fúrt a tekintete a hátamba, amint a konyha felé igyekeztem. Engedtem magamnak egy pohár vizet, megittam és Ash felé fordultam. Karjait összefonta a mellkasa előtt, szemeivel pedig gyilkolni tudott volna.
- Ezt miért kellett? - szavai fagyosak voltak, tekintete szinte megbénított. - Van fogalmad róla mennyire aggódtam érted? Nath felhív, hogy éppenséggel vedeled a tequilát, és eszed ágában sincs hazajönni.
- Túl sokat aggódtok mindketten. Jól megvoltam - legyintettem flegmán, s közben megkapaszkodtam a pult szélében, mert a világ forgott körülöttem.
- Látom mennyire voltál meg. Alig állsz a lábadon Ann - fújtatott mérgesen Ash, majd hirtelen átszelte a köztünk lévő távolságot és megragadta a karom. - Mire volt ez jó? Mi történt?
- Az történt, hogy utálom Luke Hemmingset - csavartam ki karom az ujjai közül és hátrébb léptem tőle.
- Ezért kell leinnod magad, mert egy kicsit összevesztetek? A rohadt életbe már, úgyis kibékültök pár órán belül. Mindig így van - túrt bele idegesen fürtjei közé.
- Nem. Most nem lesz így. Ide ne merje tolni a képét, mert nem vagyok kíváncsi rá! - szorítottam ökölbe kezeimet és Ashton meglepett arcára meredtem. - Nem akarom hallani még a nevét sem soha többé. A lelkembe gázolt, és ezt sosem  fogom neki elfelejteni. Ott bántott ahol a legjobban fáj! - emeltem fel a hangom mérgesen.
Az alkohol túlságosan is megeresztette a nyelvemet, és nem bírtam kontrollálni a szavaim. Minden gondolat, ami a fejembe kavargott azonnal a számat is elhagyta.
- Mi a francról beszélsz Hannah? Mondd el kérlek - lépett elém s karjaiba vont. - Szeretlek és tudod, hogy én mindig meghallgatlak.
- Ezen te sem tudsz segíteni - toltam el magamtól. - A múlton még te sem tudsz változtatni.
- Megint valami olyasmiről van szó, amiről én nem tudok - feszültek meg izmai. - Ismét a kibaszott titkaitok Luke-kal. Tudod mennyire elegem van már belőlük?
- Nem mondhatom el. Nem megy Ash - néztem rá kérlelően, s lehajtottam a fejem.
Idegesen lépett el tőlem, többször is beleütött ököllel a konyhaszekrénybe. Összerezzentem minden mozdulatától, nem ismertem még Ash-nek ezt az oldalát. Tudom, hogy Luke mindig is kényes pont volt köztünk, én pedig csak öntöm az olajat a tűzre azzal, hogy mindig kerülöm a múltunk titkait, amivel Luke is kapcsolatos.
- Ez kibaszottul nem működik így! - szegezte rám feldühödött tekintetét. - Gyűlölöm akár a gondolatot is, hogy valami esetleg volt köztetek a múltban. Amikor együtt vagytok és ölelkeztek, a gondolataim egyből abba az irányba terelődnek. Hiszen semmit nem mondasz el nekem, inkább kerülöd ezeket a beszélgetéseket. Te mire gondolnál, ha én csinálnám ezt?
- Nincs semmi ilyen Ash. Ne is gondolj ilyenre - nyúltam volna kezei után, de elhúzódott tőlem. - Ashton...
- Nekem ez így nem megy Hannah. Én őszinte kapcsolatot akarok, nem pedig titkokkal telit. Amíg nem tudsz nekem megnyílni, azt hiszem jobb ha szüneteltetjük ezt az egészet - lökte el magát a konyhapultól s elsétált mellettem.
Arcomra kiült a döbbenet, az alkohol egyből elpárolgott belőlem. Élesen szívtam be a levegőt, próbáltam nyugtatni magamat mielőtt hisztérikus sírásban törnék ki. Megfordultam Ash után, aki a bejárati ajtónál állt és a bakancsát húzta fel. Minden egyes mozdulata csavart még egyet az úgyis romokban heverő szívemen.
- Ha azt akarod, hogy kimondjam, akkor készülj fel a következményekre is, mert azzal neked kell majd szembenézned. Én nem tudok és nem is akarom megoldani, vagy megtudni a teljes igazságot - szóltam utána szipogva ahogy felállt és az ajtóhoz állt. Megfordult és értetlen arccal meredt könnyes szemeimre.
- Minden a baleset után történt. Miután felébredtem az életem teljesen megváltozott, de én nem akartam és még mindig nem akarom. Nem akarom elfogadni azokat, amiket hallottam az anyámtól. Tönkretenném egy boldog család életét, ha a múltban elkövetett hibák kiderülnének. Nem akarok én lenni az a személy, aki miatt egy család széthullana - néztem szemeibe zaklatottan. - Nem tudom tovább mondani Ash. Sajnálom...- ereszkedtem térdeimre, arcomat pedig kezeimbe temettem. Könnyeim megállíthatatlanul törtek utat maguknak, zokogásom hallatszott csak a nappali csöndjében.
- Én pedig nem tudok egy olyan személlyel együtt élni, akinek folytonos titkai vannak - felelte halkan, majd az ajtó csendes nyitódására lettem figyelmes. Tekintetem egyből Ashtonra szegeztem, minden erőmet össze kellett szednem, hogy beszédre nyissam a szám.
- A rohadt életbe is Ashton! - ordítottam utána, amire megállt egy percre még a küszöbnél. - Tudod milyen rohadt szar érzés megtudni azt, hogy a saját anyád egy életen át hazudott neked? Hogy a testvéred akit tiszta szívből szerettél, csak a féltestvéred? Az egész életed egy hazugság és megtagadták tőled azt, hogy egy boldog családban cseperedj fel? Mert nekem sohasem volt boldog gyerekkorom, az anyám mindig is utált, megvetett, lenézett,bántott. Én csak egy eszköz voltam neki, hogy megszerezzen magának egy olyan férfit, akinek már családja volt. Egy rohadt szajha volt az anyám, és csak azért esett teherbe velem, hogy megkaparintsa az igazi apámat.
- Ann - indult el felém rohanva, letérdelt elém és karjait átfonta rajtam. - Miért tartottad magadban? Bennem is ugyan úgy bízhatnál mint Luke-ban. Ő a barátod, de én a szerelemed vagyok. Nekem kellene kiöntened a szívedet.
- Nem. Luke nem a barátom Ashton - néztem szemeibe fájdalommal teli tekintettel. Nincs több mellébeszélés. Nincs több erőm eltitkolni előle. Nem akarom elveszíteni őt!
- Az a férfi, akit anyám elcsábított... - kezdtem dadogva. -  Luke apja volt...

2015. augusztus 27., csütörtök

12. " Folytonos titkolózás "





Ashton Irwin


Már egy hónap telt el a meglepetés esténk óta, azóta szinte minden szabad percünk egymás mellett töltöttük.  A srácok házába olyan mintha már csak vendégként járnék, aki néha eltölt ott egy éjszakát. Jó vele együtt lenni, minden nap egymás mellett ébredni, ajkairól csókot lopni kettesben töltött perceinkben. Mióta mellettem van, a mosoly az arcomról levakarhatatlan. Szeretem Őt és Ő is viszont szeret. Többet szerintem nem is szeretnék kívánni.
A reggelek a kedvenceim az egész együtt élt időből. Szőke, kócos hajzuhataga arcára omlik, ezzel elrejti előlem smink nélkül takart szépségét. Nem értem a lányoknak miért kell annyi kenceficét magukra kenniük. Ebbe Hannah is beletartozik. Félresöpröm tincseit arcából, s megbabonázva figyelem természetes arcát. Ilyenkor a leggyönyörűbb. Halvány rózsaszín ajkai résnyire válnak el egymástól, s halk szuszogással szívja be a levegőt. Gyengéden végigsimítottam arcán, mire Ő csak elmosolyodott és mellkasomba fúrta arcát. Egyik kezemmel átkaroltam derekát, míg másikat finoman végighúztam gerince vonalán. Meztelen teste megborzongott kicsit hideg ujjaimtól, s halkan felkuncogott mellettem. Imádtam! A kora reggeli halk kis nevetései, minden egyes napomat feldobták.
Hátára fordult és gyönyörű kék szemeit rám szegezte. Fölé magasodtam, arcommal lassan közelítettem az övé felé. Érzékien csókoltam meg, épphogy súrolták egymást ajkaink. Több apró puszit hagytam ajkain, majd visszafeküdtem mellé. Oldalára fordult, magamhoz húztam, s tekintetünket egymáséba  fúrtuk.
- Jó reggelt - simított végig arcomon mosolyogva.
- Neked is - nyomtam egy puszit a homlokára. - Mindig jó, ha mellettem vagy.
- Nyálas vagy! - kuncogott.
- De te szereted ezt a nyálas személyt! - markoltam fenekébe, ezzel közelebb vonva magamhoz.
- Igen, igen igen - felelte két kezével megérintve arcom egy csók kíséretében.
- Én is téged Kicsim - csókoltam vissza. - Ezért cserébe pedig szeretném, ha ma este mindketten időben hazaérnénk!
- Tudod, hogy próbálkozom Ash - húzta el keserűen ajkait. - De te is tudod, hogy a klip, az interjúk, a sok fotózás mennyi időt vesz el tőlem. Mindent megteszek azért, hogy veled lehessek ma. Ígérem! - bújt szomorúan mellkasomhoz.
- Sajnálom! Igen tudom milyen tempós most az életed, akár az enyém. De minél több időt akarok veled tölteni, még a turné előtt. Nem haragudhatsz rám azért, mert kiakarok minden szabad percet élvezni?
- Én nem haragszom. Hogy jut ilyen az eszedbe? - emelte fel fejét háborodottan. - Szerinted én nem akarok mindig veled lenni? Szeretnék, de nem akarom, most a kezdetek elején elhanyagolni a bandát. Olyan jól alakulnak most a dolgok Ash, veled is és a fiúkkal is. Csak kérlek ne veszekedjünk - jelent meg pár könnycsepp a szemeiben. Egyből megbántam mindent, amit mondtam neki. Szorosan magamhoz húztam, hátát nyugtatóan simogattam és próbáltam lehűteni magamat is.
- Szeretlek! Tényleg nem akarok veszekedni. Felejtsük el! Oké? Nekem az is elég, ha mellettem vagy amikor időd engedi. Én is próbálok minél több időt veled tölteni. Rendben? - döntöttem fejemet homlokának.
- Rendben. Azért tudnod kel hogy ennyivel nem fogod megúszni - húzta gonosz mosolyra ajkait.
- Mit tervezel békülésként? - pillantottam szemeire, majd a mosolyra húzódott telt ajkaira.
Hirtelen kerekedett felém és vidáman ült fel a csípőmre. Egyikünkön sem volt ruha, ugyanis a tegnap este mély nyomokat hagyott bennünk.
Kezeivel eltakarta formás melleit, amiről én gyorsan lefejtettem őket és magamhoz húztam egy csókra. Ami nem egy csók lett. Hosszú, szenvedélyes csókkal ajándékozott meg. Kezeim önkéntelenül a csípőjére tévedtek, és gyengéden nyomtam őt a férfiasságomhoz. Halk sóhaj hagyta el ajkainkat, amikor pontjaink találkoztak. Beletúrtam dús tincsei közé meghúzva őket, és erősebben csókoltam.
- Hannah! Jace már ezredjére hívogat. Lent maradt a .... - rontott be a szobába Calum. Ann egyből legurult rólam, a takarót pedig nyakunkig húzta fel. Cal az ajtóban állt ledermedve, majd hatalmas röhögés szakadt ki belőle. Lassan ereszkedett térdre, a kezeit arcába temette és úgy visított.
- Gyerekek, máskor zárjátok be az ajtót! - kapkodta a levegőt. - Régebben kíváncsi voltam Ann melleire, de mára kinőttem belőle. S lám, most megadatott ez a pillanat!
- Eszednél vagy állat? - dobott egy párnát Calhoz Ann. - Húzz ki! Nem legeltetted már elégszer a szemed rajtam?
- Ezért megyek mindig Ann-hez. Sosem tudjátok tiszteletben tartani az ember magánéletét - néztem dühösen Calra, aki meglepetten fürkészte tekintetem.
- Ashton - köszörülte meg a torkát.  - Nem - nem - kezdett el vihogni. - Nem tudok most diplomatikus feleletet mondani az előző kijelentésedre! Annyira vicces!  - temette ismét arcát nevetve kezei közé, majd hirtelen felállt. - Srácok, épp rányitottam a szexelő galambocskáinkra! - szaladt ki röhögve a szobából.
- Ez hülye! - dőltem vissza az ágyba s átkaroltam barátnőm.
- Megyek készülődni. Ma fotózásra kell mennünk - tekerte teste köré az egyik takarót és a fürdő felé indult.
- Haragszol?
- Miért kellene Ash? - sóhajtott mosolyogva. - Nem te tehetsz róla, hogy hülyékkel vagyunk körülvéve.
- Ma este hozzád megyünk - könyököltem fel és szerelmemre kacsintottam.
- Benne vagyok - mosolygott rám a fürdő ajtóból. - Van kedved velem tartani? - mutatott be a helységbe.
- Minden vágyam az lenne, de inkább türtőztetem magam. Nem tudom ki rontana ránk legközelebb.
- Ahogy érzed. Sietek - dobott nevetve egy puszit és eltűnt a fürdőben.
Mosolygós szemekkel figyeltem, ahogy a faszerkezet bezárul mögötte. Ő a legcsodálatosabb dolog az életemben, és nem akarok tőle távol lenni. De amióta túl vagyunk az Őszi Fesztiválon, a kettesben eltöltött időnk is csökkent. Hatalmas siker volt számukra a koncert, mindenki róluk beszélt másnap. Örültem a banda sikerének, viszont valahol legbelül szerettem volna, ha Ann megmarad csakis nekem.


Visszaemlékezés

Az emberek tolongtak a rendezvény helyszínén. Sokan voltak kíváncsiak a Raven-re és ránk is. Ahogy kinéztem a színpad mögül, különböző feliratú táblákat emeltek a rajongók. Legtöbbjük nekünk szólt, de szép számmal találtam a másik bandának szólót is. Talán legtöbbjükön Jace neve szerepelt. Mosolyogva vettem tudomásul a tényeket, és izgatottan indultam vissza szerelmem öltözőjébe. Lazán, zsebre dugott kezekkel ballagtam végig a hosszú folyosón. Megálltam a banda öltözője előtt, majd egy percre elmerengtem gondolataim között. Mérges voltam, amiért Ann nem kapott külön öltözőt. Egyáltalán nem örültem annak, hogy az a három facér férfi végignézi azt, ahogy a barátnőm átöltözik előttük. Vihettem volna hozzánk is, de ott még rosszabb helyzettel kellett volna szembesülnöm. Miketól, még az is kitelt volna, hogy letapizza Annt, azt pedig nem tűrtem volna szó vagy tettek nélkül. Nem tehetek róla, de baromira féltékeny vagyok, ha más férfiak közlében van. Ő az enyém, és nem szeretném másnak átadni a helyem. 
Elhessegettem fejemből ezeket a hülye gondolatokat, majd benyitottam. A fiúk a kanapén ültek, és vígan szórakoztak a fel-alá járkáló Ann látványán. 
- Fogjátok már be! Komolyan kiröhögtök? Nagyszerű barátok vagytok, inkább segítenetek kellene - kiabált rájuk Ann, de ők csak tovább vihogtak. - Argghhh!! - kapott idegesen fejéhez, majd pont felém fordult. Arca vonásai egyből ellágyultak jelenlétem miatt. Sietve futott kitárt karjaimba és szorosan vontam ölelésembe.
- Mi a baj Kicsim? - söpörtem el pár tincset szemei elől. 
- Teljesen be van parázva a koncerttől. Nem mer kimenni a színpadra, fél a leégés miatt - nevetett rám nézve Chris. 
- Kussolj Ökör - rivallt rá Ann. - Tudod milyen rohadék vagy amiért kinevetsz? 
- Nyugodj már le az isten szerelmére, mióta vagy te ilyen félős? - temette kezeibe arcát Jace. - Semmi okod az aggodalomra. Nem egyszer voltál már színpadon, akkor ez miért más? 
- Mert akkor csak szórakozásból álltam ott veletek, most viszont komolyban megy, és én vagyok a frontember. Félek, elszúrok valamit és akkor volt karrier nincs karrier - vonta meg mérgesen vállait. 
- Teljesen meghülyültél. Rengeteget gyakoroltunk, tutira veszem, hogy minden rendben fog lezajlani. Kívülről fújsz minden dalt, ha álmodból keltenének fel, akkor is tudnád - váltott komoly tekintetre Nath, Ann szemei pedig kikerekedtek. Morcosan fordult meg karjaimban, arcát pedig mellkasomba rejtette. 
- Te is így gondolod Ash ? - motyogta mellkasomba.
- Figyelj Kicsim. Igazuk van a többieknek. Megint csak parázol, és valótalonokat képzelsz be magadnak. Most ugyanazt játszod el, amit az első interjútokon. Ann az isten szerelmére, ne kelljen megint kiabálnom veled, hogy észhez térj! - toltam el magamtól, hogy szemeimbe nézhessek. - Sokat készültél erre a koncertre, és iszonyatosan jól mentek a próbák akárhányszor csak ott voltam. Semmi kétségem sincs afelől, hogy ma is annyira jók lesztek, mint a próbák alatt. Szedd össze magad végre, és állj ki arra a kibaszott színpadra, majd nyűgözz le mindenkit.
Kidülledt szemekkel meredt rám, arca pedig egyre fehérebb lett. Hirtelen szakadt ki karjaim közül és berontott a mosdóba. Mindenki az ajtóra szegezte szemeit, hallgatva Ann öklendezését. Percekig volt bent a mosdóban, és valószínű minden ma elfogyasztott ételt kiadott magából. Amikor kilépett az ajtón, arca még mindig falfehér volt, de apró mosoly is bujkált ajkain. 
- Hogy érzed magad? - szegeztem neki aggódva kérdésem, de mutatóujja felemelésével elhallgatatott. 
- Jól van! Emeljétek fel azt a formás seggeteket és menjünk. Ma lesöpörjük a színpadról a 5 Seconds of Summert! - nézett vigyorogva rám. 
- Bébi, ezt te sem gondoltad komolyan? - nevettem el magam, mellé sétáltam, majd átöleltem derekát. 
-  Sokkal jobb leszek, mint Luke valaha is volt! - nyújtotta ki nyelvét rám. 
- Hova lesz ilyenkor az én szeretetre méltó Hercegnőm? - ingattam meg a fejem. 
- Ezt hogy érted? 
- Amikor valamelyikünk leszid, amiért nyuszin viselkedsz, egyből összeszeded magad és átváltozol egy másik magabiztos személlyé. 
- Ilyen vagyok Kicsim, és köszönöm, hogy mindig helyreteszel - emelkedett fel arcomhoz. - Nyugi mostam fogat! - mosolyodott el majd apró csókot hintett ajkaimra. 
- Tőlem gyomorfogató büdös is lehetne a szád, akkor  is csókolnálak - vontam szorosan magamhoz egy forró csókkal bizonyítva. Kezeit felvitte göndör fürtjeim közé, s gyengéden húzogatta őket. Halk morgással jeleztem tette következményeit, mire elmosolyodtak ajkai. 
- Na elég a nyáladzásból. Al, már biztos idegesen vár már minket. Majd a koncert után folytathatjátok - rángatta ki karjaim közül Annt Nath. 
Nevetve kulcsoltuk össze ujjainkat, és elindultunk a színpad felé. Többször is erősebben szorította meg markomat Ann, olyankor egy puszit hintettem nyugtatásként feje búbjára. A színpad előtt megtorpant, majd gyorsan felém fordult és karjaim közé vetette magát. 
- Mi a baj Kicsim? - kérdeztem aggódva. - Most már nincs visszaút! 
- Nem, nem akarok meghátrálni, csak erőt gyűjtök - motyogta vállamba temetve arcát.
- Én vagyok az erő? - nevettem fel arcát bámulva. 
- Szeretlek és szurkolj nekem! - csókolt meg finoman. 
- Én is Szeretlek! Minden rendben lesz! Innen foglak nézni! Most pedig siess - csaptam fenekére, Ő pedig nevetve adott még egy csókot és elindult a fiúk után. Körbenéztem a színpad körül, és felfedeztem nem messze tőlem a többieket. Mike és Cal egymást ölelve álldogáltak és a színpadra tekintettek. Luke pedig Eva társaságát élvezte. Lassan odasétáltam a csapatom tagjaihoz, majd elhelyezkedtem Luke mellett. Ökörködve hátba vert, majd felmutatott barátnőmre, aki pont akkor állt a mikrofon elé. Gyönyörű mosollyal az arcán tekintett végig a közönségen integetés közben, mire a nép ujjongani kezdett. Jace röviden pár mondatban konferálta fel a bandát, majd Ann-re nézett, aki bólintva jelezte neki a koncert kezdetét. 




 Chris
              
Hátunk mögött éppen néhány év,
de vajon mennyi vár ránk még?
A szívünk örök tűzben ég.
Ne hidd hogy a gyávaság megvéd,
a vágyad semmitől nem fél,
mindig tudd hogy merre mész.

                                          Hannah                                            

Húszon innen, vagy már azon túl,
minden régi a sorsunk lesz csak új,
indulunk most négyen négyfelé,
Vezet majd egy láthatatlan jel,
legbelül egy hangos dallam kel,
hallom jól,
megölel a zene ami szól.

Együtt

 Csak élünk ahogy bárki,
nem a holdról jöttünk mondhatsz bármit,
nem fontos hogy mindig jónak láss,
de ha elkap az az érzés,
ami elragad már nincs több kérdés,
ma megtettük késő bánni kár.


De most a mi dalunk szól
Végre mi jövünk már
Végre csakis az a jó
A szívünk szabadon száll
Láss a falakon túl
Végül mindenki más
Mégis közös az út
Együtt sodor az ár.

                                                                             Jace

Rajzolnak az életünk falán,
Sok az eltúlzott szabály,
Nincs az, aki a szívünkbe lát.
Feltépem a szobám börtönét,
Tudod úgy elrepülnék,
A valóságtól elszakadnék.

Hannah
 
Húszon innen, vagy már azon túl,
minden régi a sorsunk lesz csak új,
indulunk most négyen négyfelé.
Vezet majd egy láthatatlan jel,
legbelül egy hangos dallam kel,
hallom jól,
megölel a zene ami szól.

Együtt

 Csak élünk ahogy bárki,
nem a holdról jöttünk mondhatsz bármit,
nem fontos hogy mindig jónak láss,
de ha elkap az az érzés,
ami elragad már nincs több kérdés,
ma megtettük késő bánni kár.


De most a mi dalunk szól
Végre mi jövünk már
Végre csakis az a jó
A szívünk szabadon száll
Láss a falakon túl
Végül mindenki más
Mégis közös az út
Együtt sodor az ár.



Hannah arcán sosem látott mosoly terült szét, a dal közben. Tudtam, hogy élvezte minden percét annak amit csinál, és mérhetetlenül boldog volt. Egyetlen egy próba alatt sem láttam még ilyen összedolgozottnak őket. Akkor is nagyon jól csinálták a dolgukat, de most teljesen mások voltak. Bátran merem állítani, hogy a mi összeszokott csapatunk, mellettük simán elbújhat. Ők a színpadra voltak teremtve, nem külön-külön, hanem együtt. Imádom a Ravent, de talán mindig is Hannah-nak kellett volna Hayden helyén állnia. A fiúkat, egyetlen egy régi felvételen sem láttam ilyen lelkesedéssel zenélni. Talán tényleg eljött az idő, hogy felemelkedjen ismét és Ann által valami új dolgot hajtsanak végre. Láttam a lány szemein, hiába is tagadná, de ez már rég nem egy ígéretről szól. Élvezi és szereti csinálni, ragyog minden mozdulata amikor a közönség előtt van. A nézők pedig, ahogy elnéztem feléjük, teljesen megbolondultak értük, ami azt jelenti, tényleg fantasztikus négyest alkotnak. 

Visszaemlékezés vége 

Nem tudok mást tenni, mint örülök Ann sikerének, és támogatom mindenben. Nekem az a legfontosabb, hogy Ő boldog legyen. Ha az az ára, hogy kevesebbet tudok vele találkozni, akkor megértem és türelmesebb leszek. Tudom, hogy ha kitartunk egymás mellett, akkor ketten mindenre képesek leszünk.
Felkaptam a földről a bokszerem, felvettem és elindultam Calum keresésére. Cseppet sem kedves szavakkal akartam megkérni arra, hogy ha lehet legközelebb a szobám közelébe se jöjjön, amikor Ann itt van.
Mike és Cal a nappaliba tespedt a tévé előtt, kezükben egy nagy tál chipsel. Amint megláttak, mindketten röhögésbe törtek ki, ölükből kiverve a tálat.
- Befejeztétek? - szóltam idegesen.
- Soha!! - nevetett Mike. - Én akartam felmenni, de jobb hogy nem tettem. Még a végén a látvány megrontotta volna szerény kis lelkem.
- Szerény? Nem is tudom ki álmodozott kikötözős szexről Evával - vágtam egy gonosz vigyort felé.
- Héjjj - tettetett felháborodást.  - Az álom és a valóság két különböző dolog.
-  Ne akard már bemesélni. Minden gondolatod Eva leteperésével kezdődik és végződik. Pedig semmi esélyed nála, ezt többször is kifejtette - röhögött mellette Cal. - Kisfiú vagy hozzá, nem emlékszel?
- Mondtam már a kor nem számít! Lehetek egy bika az ágyban, és romantikus hős szerelmes is 19 évesen - tárta szét a karjait mosolyogva.
- Amúgy hol van? - néztem körbe a helységben. - Nem itt aludt Ő is?
- De. - bólogatott Cal. - Valami fotózásra ment, azt hiszem oda, ahol Hannah-nak is meg kellene jelenni nemsokára. Luke pedig elment vele, mert Theonak ma fontos dolga akadt.
- Akkor hármasban töltjük a napot? - huppantam le közéjük, és átkaroltam vállukat,
- Igen, és csodás pillanatokat szerzünk majd egymásnak - simogatta meg a arcom Mike.
- Fújj - röhögtem. - Nem csalom meg veled Annt.
- Szemét! - fordította el a fejét. - Eldobod mindazt, amit együtt építettünk fel?
- Mike cica tudod, hogy szeretlek - pislogtam felé boci szemekkel. - Viszont most meg kell osztoznod Ann-el rajtam.
Röhögve fordult felém, és teljes erőből vállon boxolt.
- Csakis vele osztozom, senki mással!
- Háá Ash - bökte meg az oldalam Cal.  - Ann még mindig nem akar velünk jönni?
- Nem! - hajtottam le a fejem szomorúan. - Nagyon sok dolguk lesz a közeljövőben. Itt van a héten kezdődő koncert. Folyamatosan forgatják a klipet az új számukhoz és stúdióznak. Pedig mindnél jobban szeretném , ha abban a 3 hétben velem lenne.
- Majd kitalálunk valamit. Ha mi nem is, Luke biztos. Ő sem bírja Ann nélkül sokáig - vigasztalt Cal.
- Max mikor lesz egy kis szabadideje elraboljuk - nézett felém Mike. - Biztos jönne önként is, mert nem hiszem, hogy Eva nélkül kibírná sokáig.
- Szerintem is. Jó ötlet volt felkérni, hogy legyen a stylistunk. Mindenki ott lesz, így hátha Ann is belátja és jönni fog - magyarázott Cal.
Mosolyogva bólogattam, és próbáltam kiűzni fejemből a kétségbeesett gondolatokat. Minden nap ezen rágódom. Nem akarom távol tudni magamtól. Persze nagyon is jól tudom, hogy a zenei karrierünk turnékkal, folyamatos koncertekkel jár. Viszont elrabolta ez a lány a szívemet, és még csak gondolni sem akarok arra, hogy 3 hétig ne lássam. Számomra az lenne az igazi szenvedés, ha nem érinthetném meg, nem láthatnám csodálatos kék íriszeit, ha nem hallhatnám gyönyörűen csengő kacajait. Sajnos most csak magammal tudok törődni és a szükségleteimmel. Ezért mindent el kell követnem annak érdekében, hogy magam mellett tudjam az ünnepek után kezdődő turnén.



Eva Smith


Luke görcsös aggódása már néha az őrületbe kerget. Minden percben velem van, s óvón néz körbe a környezetünkben, akárhányszor kilépünk az utcára. Jól esik a törődése és az aggódása, viszont nem vagyok már egy törékeny lány, mint régen. Igen félek Bradtől, de nem bujkálhatok egész életemben előle, egyszer úgyis szemtől szemben kell vele állnom, és akkor nem fogok megfutamodni. Erősnek kell maradnom és túltenni magam a múlton, ha továbbra is boldogan akarom folytatni az életem.
Ann ruháit válogattam a fotózásra, és türelmetlenül vártam, hogy a mi énekes madárkánk megérkezzen. Jace szinte tombol a haragtól, amiért Ann nem érkezett meg időben. Sejtem mi, vagyis ki volt a késésének oka. Örülök a barátnőm boldogságának, tökéletes párt alkotnak Ash-el. A fiú szinte rajong érte, le sem tudná tagadni mennyire szerelmes belé. Boldog voltam amiért Ann rátalált a fiúra. Soha nem láttam még ilyen őszintén mosolyogni. Minden mozdulatuk és mondatuk egyezett, teljesen összeillettek.
- Mit csinálsz? - halottam meg mögülem Luke hangját. Bevallom kissé megijedtem, de mosollyal lepleztem reakcióm és felfordultam.
- Ann ruháját választottam ki. Nem jött még? - néztem el a háta mögé, de a banda többi tagján kívül nem láttam senkit az öltözőben.
- Most hívott Ashton, hogy elindult már. Vezet és azért nem veszi fel a telefont - mosolygott le rám igéző kék szemeivel.
- Ha ideér, Jace hatalmas felfordulást fog rendezni - kuncogtam. - Nem tudom, hogy felejthette el.
- Bizalmas információk szerint, amit Calumtól hallottam, amikor Ash-el beszéltem, az okot egyszerűen Irwinnek hívják. A reggeli torna elhúzódott - nevetett fel szőke tincsei közé túrva.
- A szerelem megbolondította őket - ráztam meg kacagva barna tincseimet.
- Csak őket? - kapta el derekam és szorosan magához húzott. Karjaim összefontam a tarkója körül, körbenéztem lát-e minket valaki, majd gyors csókot nyomtam ajkaira.
- Lehet minket is elkap hamarosan - feleltem mikor elváltak ajkaink.
- Szerintem hamarabb mint gondolád Bébi. Már most imádlak - döntött hátra karjaiban és nevetve adott csókot kulcscsontomra. - Csak egyvalami böki a csőrömet.
- Mi az? - kaptam fel a tekintetem szemeire.
- Ez a titkolózás. Rendben megértem nem akarod Mikeot megbántani, de te világosan megmondtad már neki párszor, hogy esélye sincs nálad. Nincs miért haragudni, ő is tudhatta, hogy egyszer úgyis lesz valakid. Szeretném már világgá kürtölni, hogy milyen gyönyörű barátnőm van!
- Hidd el én is. Nem esik nekem se jól, hogy még Ann elől is eltitkolom ami köztünk van. Biztos kifog akadni, hogy nem mondtuk el. De félek a többiek véleményétől. Mióta itt vagyok végig azt hangoztattam, hogy Mike túl fiatal hozzám, most pedig egy vele egykorú fiúval élem legszebb napjaim -
- Bébi, most kajak lenéztél a korom miatt? - nevetett fel. - Ez a fiatal fiú, több mindent tud neked mutatni, mint egy öregebb. Ebben biztos lehetsz - kacsintott rám mosolyogva. - Engem nem érdekel a korkülönbség, de ha téged ez annyira zavar...
- Shhh- tettem mutatóujjam ajkaira.- Ne haragudj. Jelenpillanatban engem sem érdekel a korod, csak az, hogy boldog vagyok melletted. Tudod mit, a többi nem számít - mosolyogtam Lukra, aki csak egy újabb csókkal ajándékozott meg.
- Este mondjuk el a többieknek! - vetettem fel ötletem, Ő pedig csak bólogatva helyeselt.
Tudom nem helyes, hogy titkolózunk előttük, de nagyon félek a reakciójuktól. Főleg Miketól. Kedvelem a fiút, de csak mint egy barátot. Úgy tekintek rá mintha az egy bolond kis öcsi lenne. Soha nem fogom viszonozni az Ő érzéseit és ezzel tisztában is van. Valójában nem lenne okom félni, hisz Luke is elmondta, hogy Mike előbb utóbb belátja, hogy valaki más mellett fogom megtalálni a boldogságot. Az a valaki pedig Luke. Még a mai napig sem értem, hogy történhetett mindez. Nagyon jól esett a támogatása azon a napon, amikor Brad előkerült. Nem hagyta, hogy akár egy percre is gondoljak a fiúra. Az azt követő bulin is, csak nekem szentelte minden figyelmét, ami engem teljesen elvarázsolt.

Visszaemlékezés

Nem sok kedvem volt a mai nap után elmenni szórakozni. Csak otthon akartam lenni és a párnáim közé vetni magam. Viszont ezeknek az eszement fiúknak, mindig sikerül elérniük amit akarnak. Igazuk volt abban, hogy ma este Ann úgysem fog hazajönni, mert biztosra veszik, hogy a romantikázás elhúzódik majd Ashtonnal, én pedig csak egyedül gubbasztanék otthon. Be kellett látnom igazuk volt, szívem szerint menekültem volna, de most nagyobb szükségem volt a társaságra mint valaha. 
Mike és Cal egymáson lógva trappoltak be a szórakozóhelyre. Eszeveszett sikítozásuk még a zenét is túlszárnyalta majdnem. Kuncogva figyeltem az előttem álló két fiút, akik egy szabad Boxot keresetek nekünk. Hideg kezek kulcsolták össze ujjaimat egy másik kézzel, mire elvettem tekintetem a fiúkról, s felnéztem az illetőre. Jég kék szemei még a félhomályos teremben is világítottak, és boldogan tekintettek le rám. Mint egy őrangyal úgy vigyázta minden mozdulatomat, amit én egyáltalán nem bántam. Mosolyogva szorítottam kezeinket, majd a két ökör felé tekintettem, akik már hevesen mutogattak nekünk az egyik szavad hely felé. Fejünket rázva a nevetéstől indultunk utánunk. Cal már egy tálca felessel ült az asztalnál, amin volt vagy 8 darab kispohár. Felvont szemöldökkel néztem a fiúra, aki csak a kezembe adott egy poharat, és lehúzott maga mellé. Luke is levágódott mellém és elvett Ő is egy italt. Mike velünk szemben ült, serényen döntött magába valami furcsa színű koktélt, aminek színétől még a hideg is kirázott. Cal meglökte a könyököm figyelem felkeltésként, majd összekoccintotta a poharainkat. Megvártam amíg megissza és csak a reakciója után húztam le én is poharam tartalmát. A szesz égette a torkomat, kezemen a szőrszálaim szó szerint ágaskodtak. Luke is megitta az övét, de semmi jelét nem mutatta annak, hogy neki is ugyan ezen tünetei lennének. Mosolyogva vett el még kettő poharat, az egyiket átadta nekem, a másikat pedig magának tartotta meg. Megráztam a fejem, hogy nekem nem kell, de bevetette szokásos " lebiggyesztem azokat a szexis ajkaimat, és gyönyörű szemeimmel nézek rád" trükkjét. Nevetve koccintottam ismét össze a két poharat, és már el is tüntettem a pohár tartalmát. Ez már kevésbé égette a torkom, sőt még jól is esett. Szőke hajú szívtiprónk átölelte a derekam, és magához húzott. Fejemet vállára hajtottam, és figyeltük Mike bolondozását, aki addigra már 3 pohár koktélt tudhatott maga előtt. Nem tudom ilyen rövid idő alatt, hogy csinálta, de akárhányszor felé pillantottam üres pohár sosem volt előtte. Újabb és újabb alkoholos ital került az asztalunkra, a hangulatunk is kezdett feloldódni. A fiúk szinte levetették minden gátlásukat, és bevetették magukat a táncoló tömegbe. Alig pár perc telhetett el, amikor már mindketten egy-egy lánnyal enyelegtek. Lukera pillantottam, aki az egyik kezében lévő pohárral játszadozott, a derekamon pihenővel pedig finoman cirógatta oldalam. Vigyorogva böktem fejemmel a barátaink felé, Ő pedig egy széles mosollyal nyugtázta szórakozásuk. 
- Nem táncolunk mi is? - próbálta túlkiabálni a zenét. 
- Menjünk! - kiáltottam vissza. 
Felállt, majd kezét nyújtva segített nekem is felállni. Intettem a pultnál iszogató Theonak, hogy a táncparkettnél leszek, Ő pedig egy bólintással nyugtázta a dolgokat. 
Bevonszoltuk magunkat a tömeg közepére, testünk szinte egyszerre mozgott a zene ütemére. Az alkohol kezdte átvenni az irányítást elmém felett, de most az egyszer nem bántam. Lazulnom kellett, és felejteni, a fiúk is pontosan tudták ezt. Hálás volt nekik, amiért nem hagytak egyedül, nem engedték hogy emésszem magam a gondok miatt. 
Feszes mellkas nyomult hátamnak, s finom karok ölelték át derekam. Nem volt szükség ahhoz, hogy hátraforduljak, tudtam ki áll a hátam mögött. Kezeimet az övéin pihentettem, és felvettem testével a ritmust. Még a lehetetlennél is közelebb vont magához, arcát a vállamba temette. Megcsapott erős illatú parfümje, ami megbolondította orromat, és a gyomromat. Furcsa mód, mintha ezer pillangó szállt volna fel hasamban, ahogy érintését élveztem. Lágy ajkaival egy apró csókot lehelt nyakamba, mire testemen egyből átfutott egy kellemes bizsergés. Szorosabban ölelt magához, fejemet pedig mellkasának döntöttem. Lassan mozogtunk a zenére, testünk minden pontja egymáshoz dörgölőzött. Karjait elvette derekamról, és óvatosan fordított magával szemben. Szinte egy magasak voltunk, így egyből igéző kék szemeibe tudtam nézni. Kezeimet összefontam nyaka körül, ő ismét derekamat vette célba. Összefonódva folytattuk táncunkat, szemeinket egyetlen egy percre sem vettük le a másikról. 
A pillangóim már őrült módjára száguldoztak, a szívem pedig vad tempót diktált. Tetszett Luke. Túlságosan, ezért is próbáltam minden ilyen képzelgést kiűzni gondolataim közül, de hasztalan volt. Szempárjai legyőzték az akaratom. Évek óta nem éreztem magam ilyen jól, egy fiú közelében se . Ahogy egy pillantással mosolyt tudott csalni szomorú arcomra, teljesen levett a lábamról. Mindent meglehet vele beszélni, és örömmel nyújtja segítségét. Mellette az ember egy percre sem lehet szomorú, mert mindig tesz arról, hogy vidámak legyünk. Millió lány rajong érte, mind a közelébe akarnak férkőzni, a hírneve vagy a kinézete miatt. De ők nem ismerik az igazi Luke Hemmingset, aki mosolygós, kedves, jószívű és iszonyatosan szeretetre méltó. 
- Mondtam már, hogy eszméletlenül gyönyörű vagy ebben a ruhában? - hajolt közelebb füleimhez, egy mosollyal nyugtáztam bókját. 
- Ann szerint neked öltöztem ki ennyire! - kacagtam. 
- Valóban? - tolt el egy kicsit magától és végigmért. - Akkor én lettem a világ legboldogabb embere, hogy egy ilyen szép lány a kedvemért kiöltözött. - hajolt ismét arcomhoz. 
- Ne legyél beképzelt Hemmings - duruzsoltam mosolyogva a fülébe.  - A másik pedig vannak nálam ezerszer gyönyörűbbek. 
Hirtelen kapta tekintetét arcomra, és összeszűkült szemekkel méregetett. 
- Lehet vannak, de számomra te vagy a leggyönyörűbb. Annyira rossz dolog lenne? - nézett szemeimbe mosolyogva. 
- Egyáltalán nem baj. Sőt, örülök neki - pillantottam rá fél szemmel, arcom pedig millió százalék, hogy pipacsvörös volt. 
- Ez esetben ha nem bánod - érintette ujjait állam alá, és felemelte fejem, hogy egyenesen rátudjak nézni. Amint egy szintbe került arcunk, ajkai egyből az enyémet ostromolták.  Ajka gyengéden érinti az enyémet, finoman ízlelgeti őket. Ajkaimat résnyire nyitom, s selymes nyelve egyből átcsusszan az enyém köré. Testem megadja magát az érzelmeimnek, amit ős is érez, és szorosabban von magához. Nyelveink őrült táncot járnak, finom, meleg ajkai teljesen bekebelezik enyémeket. 
Őrült vagyok, amiért közel engedek magamhoz egy ilyen fiatal fiút. De istenem, csak 2 év! A mai világban pedig már nem számít ki mit gondol. Ahogy engem sem innentől kezdve. Elvette az eszem, a szívem és én boldogan adom át mindenem neki. Lehet nem lesz könnyű, sokan fognak elítélni, de mit számít egy szerelmes szívnek, ha az aki boldoggá teszi mellette van? 


Visszaemlékezés vége

- Hahó Eva - legyezte meg szemem előtt kezét Luke.
- Csak elmerengtem a múlton - mosolyogtam.
- Remélem én is benne voltam - nyomott egy óvatos puszit ajkaimra.
- Te voltál a főszereplő! - kacagtam karjaiba kapaszkodva.
- Te szent szar!!! - hallottunk meg a hátunk mögött egy lányos sikítást.
Villámgyorsan  ugrottunk szét Luke-kal, majd Hannah-ra tekintettünk. Megdöbbenve állt az öltözőajtóban, a kilincset fehér ujjakkal markolta. Arca dühöt, csalódottságot vetített felénk. Félve pillantottam Lukera, aki Hannah arcát bámulta szintén. Semelyikünk nem szólalt meg, Ann idegesen méregetett minket, miközben szaporán vette a levegőt. Sejtettem mi fog következni. Kiborulás! Ő megbízik bennünk és mindent tudunk a másikról, titkaink nincsenek. Ő a legnagyobb titkába is beavatott, és hálás voltam neki, amiért megtisztelt azzal, hogy a bizalmába fogadott. Nem volt könnyű elmesélnie nekem azt a dolgot, a szívem szorult össze amikor megtudtam az igazságot. Én viszont egy hónapon keresztül hallgattam. Árulónak éreztem magam, Ő a legjobb barátnőm, a testvérem, a lelki támaszom. Vele kellene a legőszintébbnek lennem, mindent megosztanom vele, mert bízik bennem. Talán, ha már az elején elmondom neki, nem haragszik meg ennyire, és normális hangnemben megtudjuk beszélni a dolgokat. De most szinte biztos vagyok abban, hogy csalódott bennünk. Bennünk, a barátaiba. Nagyon jól tudtam mit jelent Ann számára az a mondás: "Az árulás nagyobb sebet ejt, mint a legélesebb kés.."
Becsukta maga mögött az ajtót, dühös szemeit pedig ránk szegezte. Luke biztatóan megszorította összekulcsolt ujjainkat, mire én lesütöttem a szégyenlősen a szemeimet.
Vártam arra aminek jönni kell. Szidás... Csalódottság... Harag... Árulás... Sértettség...


2015. augusztus 23., vasárnap

11. " Mondtam már, hogy Szeretlek? " (18+)



Hannah Ashwin


A fiúk nehéz szívvel engedtek le a színpadról. Luke, követelt még egy duettet, de abba már nem mentem bele. Örültem neki, amiért szerveztek nekem egy ilyen csodálatos meglepetést, de nem akartam elvenni előlük a showt. Ez az ő koncertjük volt, nem pedig az enyém. Az az egy szám is bőven elég volt. A koncert vége előtt, már befészkeltük magunkat Evá-val az öltözőbe. A mosoly még mindig levakarhatatlan volt az arcomról. Levetettük magunkat a kanapéra, és beszélgetni kezdtünk. Theo, magunkra hagyott minket, az ajtó előtt várakozott.
- Annyira édesek voltatok Luke-kal - mosolygott rám barátnőm.
- Még most sem hiszem el, hogy eltudták ezt titkolni előlem - ingattam a fejemet nevetve. - Nagyon élveztem Eva. Olyan érzés volt, mintha hazatértem volna, mintha egy boldog családot kaptam volna, ahogy a közönséget figyeltem. Egyetlen rosszalló pillantást sem vettem észre, mindenki mosolyogva figyelt minket.
- Szerintem a Raven koncertje is sikeres lesz. Elképesztő vagy csajszi, a hangod egyszerűen lenyűgözött. Hallottalak már énekelni, de ma mintha valamiért máshogy csengett volna a hangod - fordította fejét apró mosollyal az arcán felém, kezeinket pedig összekulcsolta.
- Más is volt. Mert nem kényszerből énekeltem, hanem mert én akartam. Tudod az elmúlt hónapban egy kissé megváltozott a véleményem.
- Miben is?
- Luke-kal, azért vitáztam össze, mert azt mondtam neki, hogy csak a bátyám, és a fiúk miatt akarok énekelni - sóhajtottam fel nehezen, ahogy az a szörnyű pár perc, az eszembe jutott.
- De megváltozott a nézőpontod - fejezte meg helyettem a mondatott.
- Igen. Bennem van még az az ígéret, amit tettem Hayden sírja előtt. Bár, mára csak csekély részem akarja teljesíteni azt az ígéretet. Úgy érzem önző vagyok, de magam miatt akarom csinálni. Élvezem az összes próbát, lelkesen írom az újabb és újabb dalokat. Amint megkaparintom a mikrofont, a külvilág megszűnik létezni számomra, és elragad egy földöntúli érzés. Ez már rég nem a múltról szól, hanem a jövőről, amiben teljes szívemet lelkemet beleakarom adni az éneklésbe - szorítottam meg Eva kezét, majd oldalamra fordultam és átöleltem.
- Ejhaa, ha ezt tudom, hogy nektek ilyen hajlamaitok is vannak, lecsaptalak volna titeket ezeknek az ökröknek a kezéről - hallottuk meg Calum hangját, felültünk a kanapén, és a teljes 5 Seconds of Summer állt velünk szembe, akik felvont szemöldökkel vizslattak minket.
- Ohh Cal - dobtam kacéran vállamon át a hajam. - Ismerhetnél már annyira, hogy tudd. Nyitott vagyok minden fajta kapcsolatra. Nem vetem meg a lányok közeledését sem - kacsintottam rájuk ajkaimat megnyalva. A fiúk ledöbbenve figyelték a produkcióm, Eva viszont visítva eldőlt mellettem.
- Nem mondjátok, hogy bekajáltátok? - visongott mellettem Eva. - Kinézitek belőle, hogy leszbikus hajlamai lennének? Komolyan? - akadt ki nevetve.
- Mi... Nem... Csak... - dadogott Mike, aki segélykérően nézett a többiekre, de ők sem tudtak semmit kinyögni.
- Fiúk, attól, hogy ölelkezünk semmi több nincs köztünk. Ne képzelegjetek semmit. Száz százalékosan a férfikat szeretem - tekintettem Ash-re mosolyogva. Vigyorogva lökött egyet Mikeon, és felvidultan sétált elém.
- Aki az én barátnőm, nem is kérdés melyik nemhez vonzódik, hiszen egy adonis a pasija - rántott fel a karjai közé.
- Aki tele van egoizmussal - bokszoltam nevetve a vállába.
- A tények magukért beszélnek Kicsim. Nézz rám, tökéletes vagyok - húzta mosolyra ajkait.
- Önteltséged, cseppet sem szárnyal túl téged - nyomtam nevetve csókot ajkaira. - De én sem panaszkodhatok. Szexi testtel áldott meg engem is az ég. Bárkinek elcsavarhatom a fejét, akár csak az egyik combom megvillantásával.
Ash kezei a combomra tévedtek, végig tapogatta a fedetlen területet, majd ellökött magától, felkapta a pulóverét, és a derekam köré csavarta.
- Senki nem fogja most már bámulni! - mosolygott elégedetten, amikor megkötötte hasamnál a pulcsit.
Nevetve kaptam le magamról, amit az előbb aggatott rám, és a kezeibe nyomtam.
- Nyugi Édes, ezek a combok csak a tied - fontam nyaka köré karjaim. - És tudod nagyon jól éreztem magam. Lenyűgöztetek. Emlékszel még mit mondtam, mielőtt felmentél a színpadra? - suttogtam a füleibe. Hallottam ahogy kiszáradt torka miatt hatalmasat nyel, szemeit pedig csillogva vezette az enyéimre.
- Hogy felejthetném el! - csókolt a vállamra.
- Nem azért, de nem zavar titeket, hogy itt vagyunk? - nézett ránk értetlenkedve Mike. - Ha ennyire kivagytok éhezve, menjetek haza. Tiszteljétek már a szingliket!
- Kedves Mike. Nem is olyan rossz ötlet az, hogy menjünk haza - vigyorgott teli szájjal rám. - De előtte van egy kis meglepetésem az én gyönyörűségemnek.
- Micsoda? - néztem rá érdeklődve. 
- Ne legyél ilyen kíváncsi - puszilt az orrom hegyére mosolyogva. - Letusolok és mehetünk is! 
Utolsó csókot nyomott ajkaimra, majd bevetette magát a fürdőbe. Tanácstalanul ültem le Eva mellé, fejemben pedig ezer gondolat kavargott Ash meglepetése miatt. Sosem rajongtam a meglepetésekért. Valaki akárhányszor előállt egy ilyen ötlettel, annak mindig katasztrófa lett a vége. Bízom Ashtonban, biztos nem valami hülyeséget talált ki. 
- Akkor mi elraboljuk Evát. Bulizni akartunk menni, de nem gondoltuk, hogy Ashton mást tervez - dőlt el mellettem a kanapén Calum. 
- Jól hangzik pedig - húztam el a számat keserűen. - Viszont majd máskor bepótoljuk. Renden? 
- Megbeszéltük! - csapott nevetve combomra. - Te pedig vigyázz arra a tökfilkóra. 
- Minden porcikájára - nevettem el magam, Cal feje fölé hajolva. 
- Neee - tapasztotta füleire a kezét. - A piszkos részletek nem érdekelnek. 
- Nyugi nem állt szándékomban be avatni  téged. 
- Reméltem. Úgy tekintek rad mint a húgomra, és megölne az ideg, ha hallanám miket tesz veled Ash. 
- Akkor lehet nem sűrűn alszom, majd nálatok ezek után - kacagtam fel. 
- Na fejezzétek már be - lökött rajtam nevetve Eva. - Mostanában csak a sex körül forog az agyatok. 
- Egészséges fiatalok vagyunk, persze hogy azon jár mindig az agyunk! - nézett Evára Cal. 
- Na jó ezt tárgyaljátok meg, én meglepem Asht- toltam le magamról Calt, és a fürdő fele vettem az irányt. 
Halkan osontam be a helységbe, Ash még mindig a tus alatt állt, és aranyosan dúdolgatott. Nekidőltem a mosdó kagylónak, kezeimmel megtámaszkodtam rajta, s csendben hallgattam a fiút. Mosolyt csalt az arcomra, amint felfedeztem mit dúdolt. Egyik délelőtt írtuk ezt a számot közösen, olyan unalom űzőként. Szememet a zuhanykabinra futottam, ami kissé párás volt a gőztől, de még így is kivehető volt barátom izmos alsó fertálya. 
Egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy itt állok, ezért viccesre fogtam egy kicsit a dolgot. Ujjaimat a kabinhoz vezettem, majd erősen rá csaptam. Ash kezéből kiesett a tusfürdő, és ijedten fordult hátra. Kezemet a szám elé raktam, hogy visszatartsam a nevetésem, de nem sikerült. Mérgesen méregetett, a nevetés pedig csak dőlt belőlem. 
- Angyalom, csatlakozni szeretnél ? - nyitotta ki a kabin ajtót vigyorogva, s ki dugta a fejét.
- Szerinted azért szenvedtem annyit ezzel a kinézettel, hogy most beálljak veled zuhanyozni ? Nincs az az isten - fogtam kezembe törölközőjét, és a kezébe nyomtam. 
- Kár - biggyesztette le ajkait. - Pedig alaposan megmostalak volna! - vette ki a kezemből a törölközőt. 
- Neked mindig azon jár az eszed? - csaptam nevetve a karjára. Dereka köre tekerte az anyagot, majd kiszállt a tus alól. Egyből elkalandoztam felsőtestén, és izmos kockahasán. Ahogy az apró víz cseppek folytak le mellkasa körül, rettentő szexivé tette. Göndör fürtjeiből is csöpögött a víz, a látvány lenyűgözött. 
- Csak nem tetszik valami Kicsim? - húzott derekamnál fogva közelebb magához Ash, hosszú bámulásom után. 
- De tetszik. A folyosón láttam egy irtó szexi srácot. Pont rá gondoltam - álmodoztam kacagva, s közben mellkasára apró köröket rajzoltam. 
- Az a srác, akkor nem fog sokáig élni - nyomott csókot ajkamra. - Te csak az enyém vagy. 
- Én pedig a tied - fontam össze karjaim nyakán. 
- Gondolom nem csak meglesni jöttél. Van valami gond? - kérdezte aggódva. 
- Pont ezt szeretném kideríteni - sütöttem le szememet. - Ami a koncert előtt történt. A vallomásunkra gondolok. Arról szeretnék veled beszélni. 
- Van még valami, amit nem mondtál el?
- Nem Ash, mindent tudsz. Csak én nem tudom azt, hogy tényleg nem zavar téged, hogy megint eltitkoltam előled valamit, ami a múltamról szól!
- Ann, nem haragszom. Miért tenném? Ez egy olyan dolog, amit én is titkolnék. Tudom, hogy Eva miatt tartottad titokban. Nehéz az ilyen dolgokról beszélni, én pedig megértem. Egyetlen egy percig sem nehezteltem rád ez miatt. Ne haragudj, ha úgy jött le a dolog. Büszke vagyok rád, amiért megvédted a barátnőd, de egyben féltelek is téged, mert az a barom téged is bánthat, amiért lelőtted. - ölelt át szorosan vizes felsőtestével. Halkan kuncogtam ahogy a vizes teste hozzámért, majd finoman eltoltam magamtól.
- Tiszta víz leszek! - mosolyogtam fel rá, másodpercekig figyeltük egymás arcát, de pár pillanat múlva vonásai megkeményedtek.
- Egy kérdésem lenne Ann - nézett komolyan a szemeimbe. - Kérlek válaszolj őszintén.
- Rendben - bólintottam félve.
- Az apró kis titkok nem érdekelnek, csak azt szeretném tudni, hogy ez volt a legnagyobb titkod? Nincs más hasonló dolog, amit eltitkolsz? - gyomrom összerándult kérdése hallatán. Nincs nagyobb? Mit kellene felelnem erre? Ezek a dolgok, amik kiderültek nemrég, számomra eltörpülnek, egyetlen nagy titok felett, amit évek óta őrzök. Mások számára lehet, hogy jelentéktelennek tűnne, de nekem hatalmas terhet ró a szívemre, az a végzetes hibám. Nem mondhatom el Ashtonnak, sohasem. Nagyon jól tudom, hogy amint elmondanám neki, ő elhagyna. Azt pedig nem tudnám feldolgozni, nem bírnék a szemeibe nézni sohase. Talán, ha az ismertségünk első napjaiban elárulom neki, nem lett volna bonyodalom belőle. Viszont most már nem tudnám neki elmondani, nem merem. Tudom, hogy a titkolózás szenvedést okoz, de ha kiderül az még több fájdalmat fog szőni kettőnknek.
- Nincs több titkom - böktem ki remegő hanggal.
Másodpercekig méregetett, majd lassan kifújta a levegőt, és egy puszit nyomott a homlokomra. Borzalmas ember vagyok, aki csak a saját érzéseivel törődik. De nem tudom elengedni őt, ha ő nem lenne nekem, darabjaimra hullanék. Ő a legfontosabb személy az életemben. Egyszer már elveszítettem azt, aki a legközelebb állt hozzám. Akkor összetörtem, testileg és lelkileg is. Ha újra át kellene élnem mindazt, amit a múltban, félek soha többé nem bírnám összerakni a széthullott darabjaim.



                                                                         ***


Feszengtem még mindig a hazugságom miatt, de próbáltam túltenni magam minél hamarabb rajta. Sosem fog kiderülni. Egyedül én és Luke tudunk róla, ezért biztonságban van a titkunk. Láttam Ash arcán, hogy aggódik szótlanságom miatt, és próbált jobb kedvre deríteni, ami sikerült is neki. Megbabonázva figyeltem a sötét árnyakat, amik elsuhantak az autó mellett. A várost teljesen elhagytuk már, és egy közeli erdőben voltunk. Érdeklődve néztem a fiúra, amikor bevezetett a földútra, de megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj. Nem elrabolni készül, csak egy kis kikapcsolódásra vágyott. Próbáltam a lehető legnyugodtabb mosolyt varázsolni az arcomra kijelentése után, több kevesebb sikerrel. Legbelül rémült voltam, hogy a pihenésért miért kellett a városon kívülre jönni. A földút nem fog sohasem tartozni a kedvenc utaim köze. A fenekem szinte már sajgott a sok rázkódástól, ezzel kapcsoltban hangot is adtam többször Ashnek. Bár nem törődött annyira éles kijelentéseimmel, inkább halkan kuncogott, és kézfejem simogatásával próbált nyugtatgatni. A fák sokasága között, egy hatalmas faházat véltem kivenni a távoli sötétségben. Szemem Ashre fókuszált, aki vigyorogva parkolt le az épület előtt. Kérdéseket akartam feltenni neki, de mintha a vesémbe látott volna akciómról, egyből kipattant az autóból. Megkerülte a kocsit, kinyitotta illedelmesen az ajtót felőlem, s kisegített az autóból. Mosolyogva kulcsolta össze ujjainkat, és a ház fele kezdett terelni. Mint egy képzett komornyik, úgy nyitott nekem ajtót, s kissé meg hajolva invitált beljebb. Nevetve ráztam meg fejem, majd beljebb léptem a házba. Ámulva pillantottam körbe a kis hangulatos nappaliban. Ami szememet inkább vonzotta, az a kandalló volt, amire ebben az országban igazán semmi szükség, de valahogy mégis illett a házba. Két kar fonódott derekam köre, lassan tereltek a terasz felé. A korláton különböző színes égősorok lógtak, egyfolytában váltakozó színűk, meghitt hangulatot adott. Megterített asztal állt a hatalmas terasz közepén, rajta pedig gyertyák fénye pislákolt. Mosolyt az arcomról, még egy világháború gondolata sem tudta volna lerombolni. Tudtam, hogy Ash szereti a romantikát, és most bebizonyosodott, hogy mindig megtudd lepni. Nem szeretem tényleg a meglepetéseket, de ha azokat tőle kapom, nem tudok nem mosolyogva elégszer köszönetet mondani neki. Ő az egyetlen, aki ezzel kapcsolatban, nem tud nekem csalódást okozni. 
Széles mosollyal az arcomon fordultam meg karjaiban, ajkaimat gondolkodás nélkül tapasztottam az övéire. Derekamon pihenő karjaival szorosabban vont magához, forró ajkai szinte égettek a számat. 
Kipirulva adtam még egy utolsó apró puszit szájára, majd elhúzódtam tőle. 
- Mivel érdemeltem ki ezt a csodás meglepetést ? - kérdeztem mosolyogva szemeibe nézve. 
- Nem lephetem meg a barátnőmet, mindenféle indok nélkül ? - kerülete el pillantásom nevetve. 
- Köszönöm - öleltem át derekát, fejemet mellkasának támasztva. 
- Nem kell megköszönnöd - fogta két keze közé az arcom. - Fontos vagy nekem, szavakba el sem tudnám mondani mit jelentesz számomra. Ezért is akarok mindent megtenni, hogy mosolyogni lássalak. Minél többet látlak úgy, annál jobban beléd habarodok. Igazából gőzöm sincs arról, mi fog történni velünk a jövőben, de egyvalamit biztosra tudok. Szeretlek Hannah! Nem tudom képes leszek-e megadni mindent, amire vágyol, sok ezer dolog van amiről fogalmam sincs. De az holtbiztos, hogy sosem foglak elhagyni, vagy elengedni. Őrülten szerelemes vagyok beléd, és szeretni foglak örökké!  - lopott gyengéden csókot ajkaimról. 
Könnyes tekintettel hallgattam végig monológját, szívem pedig ezerrel kalapált. Minden egyes szó, ami elhagyta ajkait, még nagyobb tüzet lobbantott bennem. Eddig is éreztem azt a különleges fonalat kettőnk között, ami összeláncolt minket, de most az utolsó mondatával, szinte kötéllé erősítette azt a vékony szálat. Szeretem! Efelől kétségem sincs. Az érzéseim felé mindig is tiszták voltak. Soha senki nem tudta még ennyire megdobogtatni a szívemet, mint Ő. Minden kapcsolatom felszínes, és egyhangú volt, de vele teljesen más. Az őrült, szenvedélyes, és romantikus jelleme teljesen levett a lábamról. Én pedig nem akarok harcolni ezen érzés ellen, mert boldog vagyok ebben a kavalkádban. Talán szerelmesebb már nem is lehetnék ebbe a srácba. Magam is meglepődtem azon, hogy mennyire ragaszkodom hozzá, mennyire kívánom minden érintését, hogy vágyom minden nap, arra az édes rekedtes hangtónusára.
Napok óta a nyelvemen volt nekem is az a bizonyos szó, de sosem volt bátorságom kimondani. Sosem mondtam a testvéremen kívül senkinek sem, és nem is akartam másnak kiejteni többé. De most gondolkodás nélkül kitudom ejteni...
- Szeretlek én is Ash! - túrtam gyengéden göndör fürtjei köze, ajkán kis csókot hagytam. 
Karjaiba zárt egy megkönnyebbült sóhajt követően. Halkan kuncogtam bizonytalanságán. Valószínű a hosszú hallgatásom vallomása után, kételyeket ébreszthetett benne, pedig nem állt szándékomban megijeszteni. 
- Szereted a homárt? - engedett el mosolyogva, majd az asztalhoz lépett. 
- Nem akarok kötekedni vagy ilyesmi. Tudod egyetlen egy étel van a világon, amit utálok, és az pont a homár. Ne haragudj - pillantottam sápadt arcára félmosollyal az arcomon. 
- Ne már! Mike azt mondta szereted - felelte bosszúsan. 
- Rendesen átvágott - nevettem el magam. - Most megtudhattad, hogy nem szabad mindent elhinni, amit Mikey mond. 
- Ha hazamegyünk, majd megtudja mivel jár az, ha átveri Ashton Irwint - duzzogott.  - De biztos nem kóstolod meg? Nézd már milyen cuki? - emelte fel röhögve az állatot. 
- Ne is közelíts azzal a valamivel - tettem két lépést hátra, de fittyet hányt kérésemre. - Hallod Ash, tényleg vidd innen. Még a szagától is undorodom, nemhogy megérintsem - szaladtam be előle a nappaliba. Röhögve szaladt utánam kezében tartva a homárt, s felém hadonászott vele. 
- Már nem is él. Nincs mitől félned. Csak kóstold meg, nincs más választásod, üres a hűtő. Ezt tudom ajánlani - kekeckedett velem. 
- Inkább nem eszem semmit, mint bevegyek egy falatot a számba, abból az izéből - rohantam nevetve a kanapé mögé. 
- Naaa... A kedvemért? - állt a kanapé másik oldalára velem szembe Ash, vigyorogva.
- Nem tudsz egy olyan indokot sem mondani, amitől meggondolnám magam! - tettem mellkasom elé karjaim összefonva.
- Biztos? - húzta ajkait pajkos mosolyra, amitől egyből lefagyott az én arcomról a vigyor. Reagálni sem volt időm már, mert azon kaptam magam, hogy Ash karomra fonta ujjait, és lerántott a kanapéra. Homlokaink koccantak, és mellkasán landoltam. Diadalittas arccal feküdt a fiú alattam, majd az arcomba nyomta a homárt.
- Fújjjj - kaptam kezem az arcom elé, és próbáltam kilökni kezéből azt az undorító lényt.
- Szeretlek Ann, ne csináld ezt velem! - mozgatta előttem a homárt, mintha csak az mondta volna.
Kiskutya szemeit elővéve bámult rám, majd hirtelen kivertem a kezéből, és a padlón landolt a vacsoránk.
- Most már tényleg éhen halunk - vágta be a durcát.
- És a desszertre nem gondolsz? - hajoltam közel ajkaihoz mosolyogva.
- Ha azt a desszertet rólad ehetem, akkor jöhet - vezette fel kezeit fenekemre, s egy laza mozdulattal megmarkolta őket, mire én felkuncogtam.
Nem szóltam semmit, mélyen szemeibe néztem. Azok az íriszek istenem! Egyetlen pillantásukkal letudnak venni a lábamról, akárhogy is próbálkoznék tiltakozni ellenük, nem tudok. Van bennük valami, egy furcsa és megmagyarázhatatlan vonzás. Ami ellen az én gyenge akaratom, nem képes győzedelmeskedni. De élvezem ezt az érzést, olyan mintha a szemeivel elakarná velem hitetni, hogy tényleg különleges vagyok. Én pedig minden porcikámmal elhiszem neki.
- Ne nézz ilyen ártatlan szemekkel rám, mert ... - nem fejezte be a mondatott, mert gyengéden a fülcimpámba harapott.
- Folytasd. Kíváncsivá tettél - pimaszkodtam, majd apróbb csókokat nyomtam nyakára. Kezei megfeszültek fenekemnél, ennek hatására még inkább folytattam. Ajkaim lassan vezettem körbe nyaka körül. Fejét hátradöntötte, hogy minél több helyre tudjam hinteni csókjaim. Kezeit idegőrlő lassúsággal húzta végig gerincemen. Ajkam a szájára futtattam, míg ő a hátam és oldalamat simogatta. Lassan nyíltak szét ajkain, nyelvünk üteme sem volt gyorsabb. Szerelmes, szenvedélyes csókban forrtunk össze. Míg csókoltam, a hajába túrtam, egy-egy tincset gyengéden meghúztam, mire halkan felnyögött. Mosolyogtam csókunk alatt reakciójára, míg ő válaszul derekamnál fogva leszorított ágyékához. Halk nyögés halt el a számból az övébe, mikor megéreztem egyre növekvő férfiasságát. Kezeim utat találtak pólója alatt, s hasizmát simogattam.
- Hideg a kezed - motyogta a számba mosolyogva.
- Tudod, mit jelent, ha valakinek hideg a keze? - suttogtam az ajkaiba.
- Tudom, és azt hiszem kipróbálom, milyen is lehet az a valaki, az ágyban - csapott le ajkaimra szenvedélyesen, majd velem együtt felült. Csókunk egyszer sem szakadt meg, amíg talpra állt. Lábaim dereka köré kulcsoltam, kezeit a fenekem alá csúsztatta. Lassan indult el a szoba felé, miközben ajkaimról letért a szabad vállamra, nedves csókot hagyva minden érintése után. Az ajtóhoz érve, kicsúsztattam egyik kezem a pólója alól, s lenyomtam a kilincset rekordidő alatt. Egymást falva tértünk már be a szobába, egyből az ágy felé haladt, ahová óvatosan letett, majd vigyorogva felém mászott. Kezeim közé fogtam arcát, s vadul birtokba vettem ajkait. Tekintetünk egybeforrt a csók alatt, szemei szinte lángoltak, az én szívem pedig vadul zakatolt. Egész testemben lüktet a vér, már ha akarnám sem tudnám megállítani a folyamatot. Kívánom, minden egyes testrészét. Zihálva szakad el ajkaimtól, és mélyen, vágyakozva a szemembe néz. Ki tudna neki ellenállni? Átkozottul dögös, és én szeretem.
- Vegyük le a ruhádat - mondta lágyan, majd mellrészemnél megfogta a ruhadarabot, s gyengéden lecsúsztatta rólam. Óvatosan kibújtattam lábaim belőle, ő pedig eldobta a kezeiből a szoba valamelyik pontjába.
- Van róla fogalmad mennyire kívánlak? - súgta fülemben, s gyengéden megharapta.
Egy percre kihagy a lélegzetem. Nem tudom róla levenni egyetlen egy pillanatra sem a szemem. Óvatosan érinti meg arcom, s végig simít rajta.
- Van! - szólalok meg halkan. - Pont annyira kívánsz, mint én téged - kulcsolom át lábam dereka körül, és ágyékomhoz vonom az övét. Közelebb hajol és megcsókol. Ajka követelőző, szenvedélyes, ami lassan olvad össze az enyémmel. Kezemmel a pólója alját markolom meg, s lassan húzom felfelé. Könnyed mozdulattal bújuk ki belőle, s a földre dobja. Kettőnk között utat találok a nadrágja gombjához is, amit sikerül egy mozdulattal kigombolnom. Közelebb von magához, és még vadabbul csókolja ajkaimat. Becsúsztatom kezem a fenekéhez, s erősen megmarkolom. Egy pillanatra elszakad tőlem, majd lehámozza magáról a nadrágot. Immáron mindkettőnkön csak fehérnemű van.
- Szeretlek - mormolja miközben visszamászik fölém, s két kezével a hajamba túr. Felnyögök, és a szám találkozik az övével. Átkarol, erősen a testéhez szorít. Beletúrok fürtjei közé, másik kezemet végig húzom gerince vonalán. Finoman futtatja le egyik kezét oldalamon, s lejjebb, majd a fenekembe markol. Határozottan tolja nekem csípőjét, ezzel éreztetve velem erekcióját. Szájába nyögök, s alig tudom visszatartani egyre kitörő nyögéseim. Finoman meghúzom kezemben lévő tincseit, és most ő nyög fel. Ajka elhagyja az enyémeket, s lassan csókokkal borítva halad lefele a testemen. Melleimnél elidőzik, körbe puszilva őket az anyagon keresztül. Mutatóujját bedugja a melltartó alá, s finoman lehúzza. Megismétli másik oldalt is, ugyan olyan lassúsággal. Testem önkéntelenül megborzong, minden érintésétől. Ismét átölel, és hátam mögött matatva kapcsolja ki az említett darabot. Ugyan olyan hanyagul dobja le azt is földre,mint a többit. Ajkaival visszatér mellemre. Finoman helyezi tenyerei közé őket, s óvatosan érinti meg ajkaival a megkeményedett bimbóm. Ég a testem minden egyes lassú nyelvmozgástól, amit a melleimen tesz. Halk nyögés tör fel torkomból, s a lepedőt markolászom izgalmamban. Elszakad mellem kényeztetésétől, s hasamat csókolva halad le combomig. Nyelvével végigszánt combom belső részénél, s csókolva halad a vékony csipkés bugyimig, majd azon keresztül csókol meg ott. Nyögéseim halkan töltik be a szoba csendjét, és az édes remegő érzés a gyomromból, egészen az ágyékomig hatol. Érzem nedvességem, vágyaimnak parancsolni nem tudok már. Karjánál fogva rántom magamra, s ajkaimmal bekebelezem az övét. Szenvedélyesen tépjük egymás ajkait, kezünkkel egymás testét járjuk meg finoman simogatva. Egyik kezével csípőmbe markol, míg másikat levezeti a lábam közé. Ajkát egy percre sem engedi el enyémtől, keményen, erőszakosan csókol. Ujjai fehérneműmön lassan köröznek ott, érzékeimet teljesen megbolondítva.
- Ennyire élvezed? - motyogja ajkaimba, s bebújtatja ujját a bugyimba. - Még jobban megkívánlak, ha csak arra gondolok, hogy ennyitől is ilyen nedves leszel  - kinyitom szemeim, s kipirulva bámulok csodás íriszeibe. Ajkát megnyalva néz le rám, majd belém dugja egyik ujját, belőlem pedig kiszakad egy hangos nyögés. Testem minden ízben megremeg, mikor újra és újra megismétli mozdulatait. Forró csókban egyesülünk, s most már két ujját tudhatom magamban. Keményebben és durvábban nyomul bennem, én pedig szüntelenül nyögök. Nyakam pontjait csókolja közben, kezeimmel a hátát szántom végig folyamatosan. Hirtelen felül, s egy mozdulattal szabadul meg bugyimtól, kibújik a bokszer alsóból, és lábaim közé térdel, majd újból megcsókol. Az éjjeliszekrény felé nyúl, s felkap egy fóliacsomagot. Fogaival tépi fel a csomagot. Feltérdel, és én kiveszem  kezéből az óvszert. Nagyokat pislogva néz rám, de csak egy mosolyt küldök felé. Óvatosan helyezem férfiassága végére a kondomot, s lassan finoman görgettem le rajta. Cselekedettem végén, kezeim közé zárom péniszét, s gyengéden húzogatok rajta még párat, amitől jobban bekeményedik. Ajkait harapdálva dönt hátra az ágyban, s visszaférkőzik lábaim közé. Kezeivel megtámaszkodik fejem mellett, lenéz rám vágytól csillogó szemeivel.
- Biztosan akarod? - kérdezi gyengéden.
- Több hülyeséget ne kérdezz! - fonom át karjaim nyaka körül, s ajkaimra húzom őt.
Erekciója végét többször végig húzza bejáratomon, majd óvatosan belém tolja. Hangos nyögés szakad ki belőlem, s tekintetét aggódva rám szegezi. Abban a pillanatba húzom vissza magamhoz, hogy csókolhassam. Nyelvünk vad táncot jár, és még nem mozdul, hagyja amíg megszokom méretét. Finoman, lassan kezd el mozogni hátrafelé. Lehunyja szemét, felnyög, és először óvatosan kezd el mozogni bennem.
Szinte teljes testével helyezkedik rám, és az ágyhoz szorít. Lassan mozog, finoman járkál ki-be. Ahogy kezdem megszokni, hogy bennem van, úgy vesz fel gyorsabb tempót. Csípőm megmozdítom az övé felé, s felveszem vele a ritmust. Felnyög és könyörtelen tempóban kezd el ostromolni. Erősen vájom körmeim a hátába az élvezettől.
Irgalmatlan tempóban haladunk mindketten a gyönyör felé. Két kezébe fogja arcom, és keményen csókol, ajkaimat harapva. Lökései kezdnek mélyebbre hatolni, ezzel elindítva bennem azt a kellemes bizsergést. Testem alatta megrándul, ezt érzi ő is. Mindkét kezünkön összekulcsolja ujjainkat, s gyengédebb csókokat vált velem. Testem kezd megmerevedni, majd erősebre veszi lökéseit. Végtagjaim rázkódnak a kellemes érzéstől. Megfeszülök a további lökések alatt, testemet pedig elönti a forróság. Hátam ívbe feszülve emelkedik fel az ágytól, s Ash ajkai a nyakamra tévednek. Gyönyör minden formája árad szét a testemben, s légzésem még szabálytalanabbá válik. Ashton kezei megszorítják az enyémeket, s felnyögök az újból keményen bennem mozgó hímtagtól. Lökései erősebbek lesznek, ahogy a szorítása is. Szabálytalan levegővételeink jutnak csak el a fülemig. Hangos nyögés szakad fel a fiúból, s fejét nyakamba temeti. Még tesz pár erőteljesebb lökést, és teste felettem megrándul. Folyamatos nyögései halkulnak a nyakamba. Tempója is átvált lassabb mozdulatokra, míg teljesen meg nem áll. Zihálva fonódik tekintetünk egybe, elengedi kezeim, s szorosan átkarol a fejemnél.
- Mondtam már, hogy Szeretlek? - suttogja zihálva, majd belenéz mosolyogva szemeimbe.
- Nem elégszer! - lihegem halkan én is, és egy apró puszit ejtek ajkaira. - Én is Szeretlek - motyogtam még egy puszit adva. Lassan húzódik ki belőlem, majd a felpattan az ágyból, és kidobja a kukába az elhasznált óvszert. Vigyorogva mászik vissza mellém, s ránk teríti a takarót. Szorosan von mellkasára, és apró csókokat hint hajzuhatagomba.Vigyort arcomról letörölni nem lehet, annyira boldog vagyok. Rég éreztem magam ilyen könnyűnek, kiegyensúlyozottnak. Nem hiányzott a szex az életemből, de nem is lett volna hátrány, ha van. Mosolyogva könyököltem fel mellkasán, és tekintetét kerestem, amivel egyből meg is ajándékozott.
- Mit mosolyogsz annyira? - húzott fel karomnál fogva az arcához, s orrunkat összeérintette.
- Csak boldog vagyok. Melletted - mosolyogtam megállíthatatlanul.
- Ez az este után, már csak boldogabb leszel - húzta perverz vigyorra ajkait. - Innen már nincs visszaút.
- Valóban? - kacagtam fel. - Senki nem mondta, hogy menekülni akarok - hajoltam az ajkaihoz egy csókért.
Újból karjaiba szorított, kezeink pedig meztelen testünket simogatták. Finoman cikáztam ujjaimmal a mellkasán, míg az övéi a hátamat cirógatták. Lassan nyugodtak le érzékszerveink, s a légzésünk is rendeződött.
- Ash - néztem fel újból a fiúra. - Énekelj nekem valamit.
- Hogy jött ez ilyen hirtelen? - túrt nevetve tincsei közé.
- Szeretem úgy álomra hajtani a fejem, ha énekelnek nekem. Nyugodtabb leszek tőle. Másrészt imádom a hangod - kacsintottam rá, mire felkuncogott, majd lassan feljebb ült, hátát a ágytámlának döntötte. Felhúztam magamra a takarót, s felültem én is a karjaiba dőlve.
- Mit szeretnél hallani?
- Nem tudom, lepj meg. Mindegy mit énekelsz, csak halljam a hangod - tettem le fejem mellkasára, kezeit pedig derekam köré fonta.


Mihez is kezdenék pimasz kis szád nélkül?
Magához vonz, de te eltaszítasz
Forog velem a világ, komolyan beszélek
Nem tudlak sarokba szorítani
Vajon mi zajlik le abban a csodálatos elmében?
Varázslatos, titokzatos utad része lettem
Úgy szédülök, nem tudom, mi lelt, de minden rendben lesz

 
 Víz alatt van a fejem
Mégis remekül lélegzem
Őrült vagy, s én elveszítettem az eszem

 
 Mert egész lelkemből
Mindenestül szeretlek
Szeretem a domborulataidat, s a vonásaidat
Az összes tökéletes hibádat
Add nekem a lelked
S tiéd leszek mindenestül
Te vagy számomra a kezdet és a vég
Akkor is győztes vagyok, ha veszítek
Mert mindenestül a tiéd vagyok
Enyém a lelked

 
Hányszor kell még elmondanom?
Sírás közben is gyönyörű vagy
Föléd kerekedik a világ, de bármilyen kedved van, én melletted vagyok
Te vagy a kudarcom, s a múzsám
Te vagy számomra a legrosszabb figyelemelterelés, s a zene
Nem bírom abbahagyni az éneklést, itt cseng a dallam a fejemben

Légy enyém mindenestül
A kártyák az asztalon hevernek, mindketten szívet húztunk
S bár nehéz,
mindent egy lapra teszünk fel


Hangja kellemes érzéssel töltött el. Hatással bírt testemre, szívemre és lelkemre is. Mindenem neki adtam, és nem bántam meg. Bármi is történjék még köztünk, az együtt eltöltött időt, sohasem fogom megbánni. Szerelmes vagyok egy csodálatos férfiba, aki nekem adta testét és szívét. Az elejétől fogva tudtam, hogy nekem ő kell. Mert a boldogságom csak akkor igazi, ha vele oszthatom meg...

2015. augusztus 20., csütörtök

10. " Mindent az épséged érdekében "


Sziasztok! :)
Nem akarok most kommentekért, vagy bármi másért szövegelni, nyugodjatok meg :P :D Azért írok még gyors, az elejére, mert majd észre fogjátok venni, hogy a rész alatt többször is változik a betűtípus. Nem tudom miért történt ez, de sehogy nem akart visszaállni a megfelelő méretre. Engem nagyon zavar, és ezért is kérek elnézést a kinézete miatt. De remélem kárpótol majd titeket a fejezet hosszúsága :D Olvassátok sok szeretettel, és írjatok véleményt xD Na jó az első mondatban írtam, hogy nem akarok követelőzni, de mindig jól esik az embernek, ha írnak a munkájához. :D Legyetek jók, és hozom gyorsan a következőt is :D 
Ölelés mindenkinek:)
Sofiaa^^




Hannah Ashwin


Napok teltek el az interjú óta, de még mindig a hatása alatt voltam. Nagyon jól tudtam, hogy felszínre fog kerülni pár kérdés a bátyámmal kapcsolatban. De azt hittem, elég erős leszek ahhoz, hogy minden akadály nélkül túllendüljek azokon a kérdéseken. A magabiztosságom romokba dőlt abban a pillanatban, amint az a férfi feltette a kérdéseit. Nagyon jól tudom, hogy én vagyok a hibás mindenért. Ha én nem lennék, Hayden még mindig élne. Azt hittem ennyi év elteltével, könnyebben fogok, majd tudni reagálni ezekre a kérdésekre. A mai napig foglalkoztat a dolog, és próbálok felülkerekedni rajta. Össze kell szednem minden erőm, ha végig akarom csinálni ezt az egészet. Nem zuhanhatok össze, akárhányszor csak egy riporter felhozza a testvérem. Erős falat kell felhúznom a múltam köré, azért, hogy a jövőm ne sérüljön.
A jövőm pedig most csodásnak tűnik, ami Ashtonnak köszönhető. Amennyire féltem ettől a kapcsolattól, most annyira élvezem minden percét. Egyáltalán nem sietettünk semmit, mindent az időre, és a sorsa hagyunk. A tenyerén hordoz, és érezteti velem, hogy nem vagyok egyedül. Én pedig elhiszem neki, hogy most már tényleg nem leszek egyedül. Korai még igaz, ilyeneken gondolkozni, de ha két ember ennyire vonzódik, és szereti egymást, az csak azt jelentheti, hogy a sors egymásnak szánta őket. Ezt érzem jelen pillanatban, mással, vagy más véleményével pedig nem foglalkozom.
Sok időt kell külön töltenünk. Mindkettőnknek fontos a karrierje. Ash-ék most vannak a csúcson, rengeteg fellépéssel, és stúdiózással. Én pedig most kezdtem csak, bele egy banda összerakásában, ami sok erőt, és időt vesz el tőlem. Bármennyire is vagyunk elfoglaltak, kettőnkre mindig próbálunk időt szakítani. Igaz van amikor 2-3 napig nem látjuk egymást, csal telefonon érintkezünk. Viszont amikor találkozunk, az ölelések, kedves szavak, érintések, elmondják mindkettőnk számára, hogy nem jelent nekünk semmit a távolság, mert szeretjük egymást. Szeretet! Az interjú napján, csak úgy kicsúszott a számon az a  mondat, amit azóta is hangoztat szeretettel Ash. Valójában úgy gondolom, de szerintem még korai lenne kimondani azt az SZ betűs szót. Félek kimondani, mindig féltem kimondani. Jace sosem hallhatta a számból, ahogy senki más sem. Mindig is felesleges, és hazug szónak tituláltam. A mai világban olyan könnyen ejtjük ki a szánkon, mint ha csak egy Szia -t mondanánk. Az érzéseim sem voltak soha tiszták senki felé, talán ezért is tudtam, olyan könnyen megcsalni Jacet. De most teljesen más a helyzet, felnőttem, és az érzelmeim is mások lettek. Az iránta érzett szerelmem is teljesen más, mint az eddigiek. Őt tiszta szívvel szeretem, őrülten, szenvedéllyel, és magabiztossággal.

A mai nap eddigi részét egyedül töltöttem a próbateremben. A fiúk ma szabadnapot vettek ki, de én attól is bejöttem dolgozni. Ashtonék az esti koncertjükre készülnek, ezért vele sem tudtam eltölteni az időm. Eva kapott egy stylist állást, és az ideje nagy részét ott tölti. Ezért határoztam el, hogy ma inkább a dalok írásával fogok törődni.
A zongoránál ültem, egy az albumtól független dalt próbáltam összehozni. A szöveg nagyjából már kész volt, csak ütemet kellett hozzá találnom.
- Miért nem vagy otthon? Szombat van, és tudtommal szabadnapotok van! - ült le mellém Allison, mire egy aprót sikítottam annyira megijedtem.
- Nem volt kedvem otthon maradni egyedül. A fiúk készülnek az esti koncertre, Eva pedig dolgozik. Ezért döntöttem úgy, hogy inkább bejövök gyakorolni - engedtem fel ujjaimat a billentyűről.
- Ezt a dalt még nem hallottam. Egy új szerzemény? - nézegette Al az előttem elterülő kottát.
- A szöveg az régi, és semmi köze a Raven dalaihoz. A dallamot próbáltam megalkotni, de még mindig nem cseng úgy, ahogy azt megálmodtam - sóhajtottam bánatosan, fejem pedig Al vállára döntöttem.
- Játszd el - tolta el a fejem vállától, mire egy szemöldök felvonást kapott értetlen nézéssel. - Ne legyél már nyuszi. - noszogatott nevetve.
- Csak a te kedvedért, de utána kérem a véleményed. Rendben? - mosolyogtam a nőre.
- Megegyeztünk - bólogatott, és átült egy mellettem lévő székre.

Elveszett néhány év
Mit álmodtam,porként hullott szét,
de ha bízni tudsz bennem még
tán átírhatnám,
nem késő tán.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél.

A hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják
kilépek az ajtón át, ez egy roskadóház
s te a fényben ott vársz.

S a zongorán újra szól egy dal
S hangom után talán megfordul a szél,
s fény gyúl mindenhol.

S a zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él,
de tartozom még egy álommal
s hangom után talán megfordul a szél.

Elveszett néhány év,
de végigkísért egy hang,egy név
ki voltam még gyermekként
ugye büszke most rám?
ugye büszke vagy rám?



 Mosolyogva nyomtam le az utolsó billentyűt. Most, hogy közönségem volt, és úgy énekelhettem el azt a számot, a dallam is megtetszett. Még az ének közben is variáltam pár szólamot, de a végére tökéletesen csengett. 
Érdeklődve fordultam Al felé, aki öklét az állán pihentette, és mosolyogva figyelt rám. 
- Na? - kérdeztem türelmetlenül. 
- Tetszik. Hayden-nek szól igaz? - tette fel a kérdést bizonytalanul. 
- Van benne része - nyomogattam zavaromban a billentyűket. - Nem akarom, hogy minden róla szóljon, ez a dal is csak jött. Az én érzéseim, amikben még mindig fontos szerepet játszik. 
- Jajj Kincsem - ült le mellém és átölelt. - Semmi baj nincs azzal, ha az elhunyt bátyádról szól néhány dal. Nekem különösen tetszett, amit most hallottam. Talán berakhatnák az albumba is. Mit szólsz? 
- Ez annyira nem is jó Al - vontam fel a szemöldököm. - Amúgy is, nem akarok a fiúktól függetlent dalt. Azt szeretném, ha csak közös számaink lennének. 
- Abban semmi rossz sincs, ha bónuszként berakunk egy saját dalt tőled. A fiúk pedig tuti, hogy támogatnák ezt az ötletet. Ne csak a fiúk helyzetét nézd, Ann. A te jövődet is. Attól, hogy egy bandát alkottok, lehetnek szóló számaid is. Annak idején Hayden-nek és Jace-nek is volt. Semmi baj nincs azzal, ha neked is lesz.
- Maradjunk annyiban, hogy várjuk ki a koncert végét. Rendben? Ha tényleg tetszek majd a rajongóknak, akkor elgondolkozom azon, hogy benne legyen-e az albumban. 
-Oké. Szavadon foglak - mosolygott rám. 
- Nekem viszont lassan mennem kell. A fiúk koncertje nemsokára kezdődik - pillantottam a telefonom az órára. 
- Most látod őket először fellépni, nem igaz? 
- Bizony, és nagyon kíváncsi vagyok. Régen láttam, hallottam és játszottam is velük, te is tudod. De mióta Ash velük van, és szupersztárok lettek, nem volt alkalmam hallani az előadásuk. Azóta bolondabbak lettek, és el sem tudom képzelni mit művelhetnek a színpadon - nevettem el magam, ahogy Mike bohóckodását elképzeltem. 
- Őrültebbek lettek tényleg - nevetett Al is. - De nagyon jó csinálják, abban kétségem sincs. A színpadra születtek, és milliók rajonganak értük. Kiváltképp Luke-ért és Ashton-ért. 
- Azt tudom - legyintettem. - Kaptam már az elmúlt napokban fenyegető üzenetet, hogy szálljak le a férjeikről, mert ha nem pórul járhatok. 
- Micsoda? - dülledt ki Al szeme. - Ezt miért csak most mondod? Ashton tud róla? 
- Ne parázz már Allison. Régen is nagy ívben letojtam a féltékeny rajongókat, most sincs másképp. Ha pedig eldurvulna a dolog megint, ismét testőrt fogadok. Ennyi - vontam meg a vállam.
- Túl könnyen veszed a dolgokat Hannah. Akkoriban Jace-nek nem volt akkora rajongótábora, mint most Ash-nek. Veszélyesebb lehet a dolog. 
- Al, kérlek. Nehogy már pár kislánytól rettegjek? Úgy ismersz te engem? 
- Természetesen nem. De, ha tényleg eldurvul a helyzet, szólj! - parancsolt rám.
- Tudod, hogy szólok.  Most viszont lépek, mert készülődnöm kell - álltam fel a zongorától és összepakoltam a cuccaim. - Hétfőn találkozunk - nyomtam egy puszit az arcára, és szorosan megöleltem . 
- A fotózáson találkozunk reggel, el ne felejtsd - borzolta össze a hajam, mire csak egy gyerekes grimaszt vágtam neki. - Vigyázz magadra! - engedett el mosolyogva. 
Sietve szedtem a lábam az autóig, össze kellett magam szedni, mert már csak pár óra volt a koncertig. Evával azt beszéltük meg, hogy otthon találkozunk, és együtt megyünk majd a helyszínre. Időközben Ash segített beszerezni egy autót, így nem kellett már másokra támaszkodnom, ha elakartam valahova jutni. Nagyon hálás voltam neki, amiért segített, és tüzetesen átvizsgáltatta a kocsit. A legnagyobb biztonságban akart tudni, ami boldogsággal melengette a szívemet. 
A forgalom kedvezett az időhiányomnak, ezért nem telt fél órába sem és már otthon is voltam. Kapkodva léptem be a lakásba, nagyon kurjantva Evának, hogy hazaértem, de választ nem kaptam. Furcsálltam a helyzetet, mert a kocsija a garázsban állt, a cipője és a táskája pedig a helyén volt. Szétnéztem a nappaliban, az udvaron, de sehol nem találtam. Az emeletre siettem a szobája felé, és amikor az ajtó elé értem, halk zokogást hallottam a szobájából. Kopogás és kérdezés nélkül nyitottam be a helységbe. Eva a babzsákfoteljében ült, lábait felhúzta, karjait pedig összefonta térdénél, és halkan zokogott.
Eldobtam mindent, ami a kezemben volt, és odarohantam hozzá. Zokogva borult a karjaimba, ölelése tele volt félelemmel. Nagyon megijedtem, hogy ennyire összetörve láttam. Nem ez az első eset, hogy így látom, de akkor tudtam miért viselkedett úgy. Azok az idők viszont elmúltak szerencsére, soha többet nem kellett az miatt aggódnom, hogy újra összetörik legjobb barátnőm.
- Eva, Édes - emeltem fel könnyes arcát. - Mi történt?
Zokogása erősödött kérdésem hallatán. Feje búbját simogattam nyugtatás ként.
- Ha nem mondod el mi bajod, nem tudok segíteni. Eva, kérlek! - próbáltam ráerőltetni, hogy rám nézzen, de csak azt értem el vele, hogy még jobban a mellkasomba fúrta a fejét.
- Itt van Ann - szólalt meg zokogva, és megmarkolta a felsőm.
- Ki van itt? Nem értelek - ráztam meg a fejem értetlenül.
- Brad - suttogta szinte alig hallhatóan. A lélegzetem elállt egy pillanatra, amint kimondta azt az egy nevet, amit soha az életben nem akartam többé hallani. Eva minden fájdalmának okozója. Annyi szenvedést okozott már szerencsétlen lánynak, és ezért gyűlöltem őt teljes szívemből. Bántotta, és megalázó dolgokat követett el vele szemben. Azt hittem megszabadultunk tőle, de úgy látszik hatalmasat tévedtem.
- Hol láttad őt? - kérdeztem ingerülten.
- Fotózáson voltam ma, segítettem Daniellnek, ruhákat összeállítani egy fiúbanda részére. És ő ott volt. Az egyik fiúnak a haverja, és elkísérte. Annyira féltem Ann, egyből hazajöttem, nem tudom látott-e. De mit keres itt? Azt hittem börtönben van - törölgette a könnyeit.
- Nem tudom, hogy jutott ki, és mit keres pont Sydneyben, de nem fogom, hagyni, hogy a közeledbe merészkedjen. Remélem nem ismert fel téged, de a biztonság kedvéért, teszünk pár óvintézkedést. -toltam el magamtól, és a telefonomért nyúltam.
- Mit akarsz csinálni? - nézett értetlenkedve rám.
- Egy testőrt fogadok melléd. Nem tudok a egész álló nap melletted lenni Eva, és mindketten tudjuk mire képes Brad, ha rólad van szó - keresgéltem a híváslistámban a megfelelő személy nevét.
- Ne Ann, erre semmi szükség, és még megfizetni sem tudnék egy testőrt - felelete és kiakarta kapni a kezemből a telefonom.
- Meghibbantál? - rántottam el a kezem előle. - Megígértem neked, hogy soha többé nem hagyom, hogy bántson. Most pedig itt van a városban, nem tudjuk látott-e téged, ezért hagy tegyek már meg mindent az épséged érdekében. A pénz pedig nem érdekel, én fizetem. Ne merj megszólalni sem - rivalltam a félő lányra mérgesen. Kifújtam a levegőt, magamhoz húztam remegő testét, és tovább böngésztem a telefonom.
Megnyomtam a hívás gombot, kicsöngött és vártam, hogy felvegye.
- Nem érek rá Baba, nagyon sok dolgunk van, nem baj, ha visszahívlak? - hadarta lihegve.
- Le ne merd tenni Hemmings! - kiabáltam a telefonba.
- Hannah, mi a baj? Nem kellene ezért kiabálnod. Tudod, hogy egész nap próbálunk, nincs sok időm.
- Fogd már be egy percre - sziszegtem idegesen. - Hívd fel Theot, és küld el hozzám. Mond meg neki, hogy nem érdekel kinek dolgozik, hagyja abba és mostantól az én szolgálatomban áll.
- Mi a franc történt? - kérdezte idegesen. - Bántott valaki? Miért kell Theo?
- Velem nincs semmi. Jól vagyok. De most azonnal kerítsd nekem elő. Az esti koncert előtt érjen ide.
- Mond már mi a franc van. Mert kibaszottul nem értek semmit a ködösítésedből - ordibált bele a telefonban, még a fülemtől is el kellett emelnem annyira hangos volt.
- Fogd vissza magad Luke - korholtam le. - Mindent elfogunk mesélni, de nem telefon téma. Nem nekem kell, hanem Evának. Van valaki, akit egyáltalán nem akarok a közelébe engedni, csak ennyit mondhatok most. Úgyhogy mozdítsd meg a formás ki szádat, és tedd azt amire megkértelek. A koncert után, pedig mindent elmondunk. Érhető voltam?
- Eva jól van? - érezhető volt a hangjában a tiszta aggodalom. - Ugye nincs baja?
- Még nincs baja, és nem is lesz, ha sietsz.
- Rendben. Hívom és küldöm hozzád. Vigyázz rá Ann, és magadra is - nyomta ki a telefont.
Eva nagyokat pislogva nézett fel rám, én pedig nem értettem az okát. Az előbb még reszketett a félelemtől, most meg egy félmosolyt is megeresztett.
- Luke aggódik értem - bújt vissza a karjaimba, és abban a pillanatban hatalmasat koppant a padlón a felismerésem.
- Nem mondod komolyan, hogy tetszik neked? - kacagtam el magam.
- Egy icipicit meglehet - felelte halkan.
- Eva, ha neked valaki tetszik, az sosem icipicit tetszik. Úristen - mosolyogtam magam elé. - Hiszen még ilyen állapotban is képes voltál azért mosolyogni, amiért hallottad Luke hangján, hogy aggódik érted. Szerelemes vagy anyám.
- Képzelődsz - nevetett fel halkan. - Egyszerűen csak jól érzem magam vele - vonta meg a vállát.
- Nálam is így kezdődött - böktem meg az orrát nevetve. - Semmi baj nincs azzal, ha tetszik neked. Luke jó parti, és nem okozna neked soha fájdalmat. Azt pedig kifogom deríteni, hogy neki tetszel-e! - dörzsöltem össze a két tenyerem vigyorogva.
- Bajban leszek, ha te leszel a kerítő - kuncogott. - Abból jó nem fog származni.
- Na ne affektálj itt nekem. Csak hagyd, hogy a kezembe vegyem a dolgokat. Most pedig készüljünk - álltam fel a földről mosolyogva.
- Biztos, hogy el kellene mennem? - aggódott a földet bámulva.
- Nem bujkálhatsz. Theo majd vigyázz rád. Úgyhogy indulj - húztam fel a földről, majd, magára hagytam , hogy elkészüljön.
Hosszú pihentető fürdőt vettem, minden egyes porcikám sajgott az elmúlt hetek hajtásától. De a mai estén ott akartam lenni, és tökéletesen akartam mutatni Ash oldalán.
Törölközőbe csavarva álltam a szekrényem előtt, azon dilemmáztam mit vegyek fel. Végül megakadtam a szemem, egy ruhacsodán, amit nemrég kaptam Eva főnökétől. Leakasztottam a fogasról, az apró testhez simuló miniruhát. Kikerestem egy hozzá illő cipőt, és a legszexibb fehérneműmet. Ha ma este minden úgy alakul, ahogy elterveztem, akkor nem marad rajtam sokáig a csipkecsoda.
Magamban kuncogtam képzelgéseimen, de gyors elhessegettem őket, mielőtt saját gondolataimtól zavarba jövök. Hamar magamra kapkodtam a ruhákat, és már csak a sminkemre kellett koncentrálnom. Nem vittem túlzásba, sosem voltam az a fajta, aki túl sminkeli magát. Hajam begöndörítettem, még annál is göndörebbre mint valójában. Sok ember rühelli a göndör hajat, de én nem tartozom ebbe a csoportba. Sőt, inkább teszek rá még egy lapáttal, ha a hajamról van szó. Elégedetten néztem végig magamon a tükörben, jobbra balra forogtam, tökéletesnek találtam mindent. Vidáman nyúltam a kis táskám után, majd vigyorogva haladtam át Eva szobájába. Pont akkor lépett ki, amikor az ajtaja elé értem.
- Ma este a lábaid előtt fog heverni Hemmings - néztem végig a káprázatosan kinéző lányon. - Sajnálni fogom, amikor letépi rólad ezt a ruhát.
- Hannah! - csapott a vállamra mérgesen.  - Senki nem fogja letépni rólam, főleg nem Luke. Gondolkozz már - legyintett most már nevetve.
- Gondolkozom - mosolyogtam rá. - A kis Hemmo a lábai közt, igen életre fog kelni, amint megpillant ebben az alig takaró ruhában.
- Igen? - húzta ravasz mosolyra a száját. - Viszont, akkor neked meg azt tanácsolom, hogy bújj el a koncert végégig, mert ha Ashton meglát ebben a ruhában, a rajongók előtt tesz magáévá.
- Huhh - böktem ki zavaromban.
- Igazam van? Miatta választottad ezt a ruhát, igaz? Nem kell sokat bíbelődni vele mondjuk. Sokat sem kell felgyűrnie, hamar a lábaid közé férhet - nézett rám gonosz mosollyal.
- Úristen! Utállak! Zavarba hoztál! - kiáltottam rá, és elindultam le a lépcsőn. Röhögve követett, és párszor elhangoztatta, hogy Luke-os beszólásom miatt tette.
Pont leértem a nappaliba, amikor megszólalt a csengő. Sietve értem az ajtó elé, a kilincset szinte letéptem az ajtóról. Mosolyogva néztem a rég látott ismerősre.
- Theo!!! - borultam a nyakába nevetve, a mosolygó férfinak.
- Prücsök - szorongatott meg egy kicsit. - Istenem, hol van az az ártatlannak tűnő kislány, akit ismertem?
- Sosem létezett, csak te szeretted volna, ha olyan lennék!
- Így volt, imádtam amikor kis ártatlan arcokat vágsz - csipegette meg az arcom. - Luke küldött, szóval mi a baj?
- Jaa, igen. Theo, Ő itt Eva - húztam magam mellé a lányt. - Rá kellene vigyázni mostantól. És figyelmeztetlek, nem fogadok el reklamálást - fenyegettem meg a mutató ujjammal.
- Szerinted viccből jöttem el idáig? Amint mondta Luke, hogy kellek neked, csapott papot otthagytam - túrt nevetve lassacskán ritkuló hajába. - Örülök, hogy megismerhettem kisasszony - fogott kezet mosolyogva a lánnyal.
- Én is örülök uram - rázott kezet vele Eva. 
- Kérlek, tegeződjünk, nem vagyok azért annyira öreg. 
- Rendben. Amúgy honnan ismeritek egymást ? - nézet ránk felváltva. 
- Theo, Luke nagybátyja. Régen ő vigyázott rám, amikor kezdett zűrössé válni a helyzet, Jace rajongói miatt. Tökéletesen megbízom benne, tudom, hogy mellette biztonságban leszel - simogattam meg a lány hátat nyugtatás képen. - Figyeljetek, idő van lassan. A kocsiban mindent elmagyarázunk Theo, oké ? - fordultam a férfihoz, majd felkaptam a lakás kulcsom. 
- Akkor indulás hölgyek - nyitotta ki az ajtót illedelmesen. - A fiúk már biztos türelmetlenek.  
Eva karjába karoltam, és a kocsihoz sietünk. Többször is meg szorítottam a lány karját biztatás ként, jelezve hogy most már nem lesz semmi baj. Feltettem őt. Nem volt akkoriban könnyű élete, amikor Londonba kerültem. Brad folyamatosan bántotta, egy megalázó kapcsoltban élt, amitől csak nehezen tudott szabadulni. 2 évig boldog éltet élhetett, kezdte visszaszerezni a magabiztosságát, én pedig mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy boldog maradjon. Ő annyi mindenben segített nekem, segített átvészelni a barátaim hiányát, és a gyászon túl tenni magam. Nem lennék igaz barát, ha most nem ragadnék meg mindent eszközt azért, hogy biztonságban tudjam.


                                                                       ***

Hatalmas tömeg tódult össze a stadion előtt. Izgatott kislányok, lányok, és nők várakoztak arra, hogy bejuthassanak.
Mosolyogva figyeltem a rajongókat, képzeletben pedig elkalandoztam oda, hogy vajon minket is ennyien fognak-e egyszer várni. Lesz vajon ekkora rajongó táborunk valaha? Mindez szép és jó lenne, de hosszú út áll még előttünk, hogy újra eljuthassanak a fiúk erre a szintre. 
Észre sem vettem, de már lent voltunk a mély garázsban. Theo és Eva már rég kiszálltak, rám vártak. Kiszálltam én is a járműből, majd utánuk iramodtam. A lift hangos jelzéssel érkezett meg. Beszálltunk, és vártuk hogy felérjünk az első szintre. Amint kinyílt a szinten a lift ajtó, Matt-el találtuk szemben magunkat, aki gondolom hallotta, hogy megérkeztünk és ránk várt. 
- Gyönyörűek vagytok lányok - ölelt át minket szorosan, majd kezet rázott Theo-val. 
- A fiúk ? - érdeklődtem mosolyogva. 
- Az öltözőben, gyertek odakísérlek titeket. Amúgy is van egy kis dolgotok velük - indultunk el az öltözők fele. 
- Nekünk? - mondtuk egyszerre Evával. 
- Luke és Ashton dühöng. Nem tudom mi az oka, de úgy hiszem ti letudjátok őket nyugtatni - felelte kissé idegesen a fiú. 
- Sejtem mi lehet a gondjuk - húztam el a számat, mert biztosra vettem, hogy azért idegesek amiért nem mondtam el, minek is kell nekem Theo. 
Matt az útjára ment a fiúk öltözője előtt, minket pedig otthagyott. Kifújtam egy mély levegőt, Evára néztem aki ugyan ezt tette. A kilincsre tette a kezét, majd rám emelte barna szempárjait.
- Előbb utóbb túl kell esnünk ezen - bólintott mosolyogva, és lenyomta a kilincset. Rohangáló Calum és Mike látvány fogadott minket, amint kinyílt az ajtó. Cal egy hajszínező sprayt tartott a kezében és azzal üldözte a fiút. Luke, háttal ült nekünk a gitárjával a kezében, míg Ash, pont velem szemben állt meg a mozgásban. Mosolyra húzta az ajkait, majd tetőtől talpig végig mért. Miután végzett a ruhám képzeletben való letépésével, megnyalta alsó ajkát, és gyorsan átszelte a köztünk levő távolságot. Vigyorogva emelt a levegőbe, mire felsikoltottam nevetve, s lehajoltam egy csókért a magasból. Nedves ajkaink nehezen akartak egymástól elválni, de türtőztettük magunkat valamennyire. Mire Ash visszahelyezett a padlóra, Luke már Evát ölelte. 
- Kicsim, miért kellett testőr Eva melle ? - húzott derekamnál fogva közelebb magához Ash. 
- Eva ? - néztem a lányra, aki csak bólintott, összekulcsolta ujjait Luke-kal, és leültek a kanapéra.
Mind csatlakoztunk hozzájuk, Cal és Mike is abbahagyta a ökörködést. 
- Szóval - kezdte rekedtes hangon a lány. - Még mielőtt megismertem Annt, volt egy barátom Brad. Az elején jól alakultak a dolgok, de alig pár hónap leforgása alatt, megváltozott minden. Birtokló és erőszakos lett velem szemben. Nem mehettem szinte sehova a sulin kívül. Ha mégis megszegtem a szabályokat, kegyetlen módszerekkel büntetett meg. Nem ritkán fordult elő, hogy megvert. Volt olyan, hogy mozdulni sem tudtam, vagy eltört valamim. Utána ismertem meg Annt, sokat segített nekem, amikor megtudta milyen kapcsoltban élek. Együtt találtuk ki a menekülésem is, abból a pokolból. Segített megszöknöm tőle. Viszont azzal nem számoltunk, hogy őrült módjára fog keresni, és milyen hamar megtalál. Alig jöttem el pár napja tőle, de ő megtalált. Szörnyű dolgokat tett velem - csuklott el a hangja könnyes szemekkel, de sűrű pislogás árán visszatartotta a könnyeit. Luke biztatóan ölelte át, ami Evá-ból egy félmosolyt csalt ki. 
- Mi történt utána Istennőm? - guggolt le Eva mellé Mike aggódva. 
- Lelőttem! - bukott ki belőlem a válassz. 
Minden szempár, kivéve Eváé kérdően meredt rám. A levegő megfagyott a szobában, csak a szuszogásokat lehetett hallani. Ash kezei meg feszültek a derekam körül, nekem pedig a szívem a torkomban dobogott, ahogy felelevenítettem az emlékeket.
- Amikor magammal hoztam abból a házból Evát, beszereztem egy fegyver. Volt engedélyem, nyugodjatok meg. Tudtam, hogy próbálkozni fog még az a rohadék. Amikor aznap hazaértem és megláttam, hogy meg akarja erőszakolni Evát, elöntötte a düh az agyam. Nem gondolkoztam, csak azt akartam, hogy hagyja már végre békén. Azt volt a szerencsém, hogy nem vett észre a fiú, előkotortam a pisztolyt, és gondolkodás nélkül meghúztam a ravaszt. Nem akartam megölni, nem vagyok gyilkos. A golyó a vállát találta el. Azonnal a földre került, én pedig elrángattam onnan Evát.
Kimenekültünk a lakásból, és egyből hívtam a rendőrséget. Bradet letartóztatták, Eva kórházba került, engem pedig kihallgattak. Önvédelem volt, ezért nem kaptam büntetést - fejeztem be a történetünk remegő hanggal. 
Ujjaim tördeltem, a könnyeimet próbáltam visszafogni. Hirtelen Ash az ölébe rántott, s szorosan átölelt. Védelmező, bátorító, megnyugtató ölelés volt. 
- Ha testőr kell Eva mellé, az azt jelenti, hogy kint van a börtönből a fickó? - kérdezte ökölbe szorult kezekkel Luke. 
- Igen. De a legszörnyűbb az egészben, hogy ma találkoztam vele. Itt van Sydneyben - nézett Luke-ra kétségbeesetten. - Nem tudom meglátott-e. Azonnal hazafutottam. 
- Minden rendben lesz. Nem hagyjuk, hogy bántson téged - ölelte magához Luke a lányt. 
- Köszönöm - fúrta a fejet a fiú vállába Eva. 
- Ash? - néztem kérdőn a fiúra, de csak két aggódó szempárral találtam szemben magam. 
- Semmi baj Kicsim - nyomott egy puszit ajkaimra. - Megvédted a barátnőd. Ki tudja mit tett volna vele az a barom, ha nem lépsz. Abba meg bele se merek gondolni, hogy lehet veled is csinált volna valamit - rázta meg a fejet idegesen s a mellkasomba fúrta. Átöleltem, és puszit nyomtam feje búbjára. 
 - Én Eva mellett leszek minden percben, amíg ki nem derítem mit keres itt az a fickó - szólalt meg Theo. - Nem kell félnetek, minden rendben lesz. 
- Köszönjük bácsikám - mosolygott a férfira Luke. 
Mindenki megértően nézett Evára, és rám. A feszültség kezdett eltűnni, helyét, megértő és biztató mosolyok vették át.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, irány készülődni fiúk - pattantam ki Ash öléből.
- Igaza van a hercegnőmnek - egyenesedett ki Mike is. - Ma egy fergeteges koncertet kell adnunk - csapta össze két tenyerét nevetve, és mi is csatlakoztunk a hahotához. 
- Fiúk - szólalt meg Eva mosolyogva. - A kedvemért mindent adjatok bele. 
- Érted bármit megteszünk - térdelt le elé Mike csillogó szemekkel.
- Theo, azt hiszem megkérlek arra is, hogy ezt a perverz kisfiút is tartsd tőlem távol - mosolygott ördögien a fiúra Eva. 
- Lelombozol mindig - állt fel csalódottan Mike. De nem sokáig bánkódott, kezébe vette sprayt, és most ő kezdte el üldözni Calumot. 
- Fiúk! 10 perc és kezdünk - nyitott be Matt az öltözőbe. - A lányokat addig elviszem a Backstage-be. 
- Neee - kiáltott fel egyszerre. 
Meglepődve néztem körbe a fiúkon, feszületen próbáltak valamit jelezni Matt- nek a szemükkel. 
- Jaaa - szólalt meg egy kis időt után Matt. - A színpad mellett kell lennetek egy darabig. 
- Miért is? - vontam fel a szemöldököm kérdően. 
- Mert azt akarjuk, hogy lássatok extra közeléből is minket. Csodás látványt fogunk nyújtani. Ez az ajánlat csak nektek szól - karolt át Cal egy kacsintással egybekötve. 
- Legyen - tettem fel a kezeim megadóan. 
- Most, hogy tisztáztuk, indulhatunk is! - nyitotta ki az ajtót Matt.
 
Mindenki összeszedte a hangszerét, és a férfi után indultunk. Elől haladtam Matt-el, épp a közelgő fesztivált tárgyaltuk ki, amikor valaki elrántott mellőle, és hátra húzott. Felnéztem a piros kendővel hátra fogott hajú fiúra, aki vigyorogva ölelt át. 
- Ugye tudod, hogy ebben a ruhában egy istennő vagy? - suttogta a fülembe, mire halkan kuncogni kezdtem. 
- Tudom! Remélem elnyerte a tetszésedet! - hajoltam én is a füléhez. 
- Elég ha annyit mondok, hogy kicsi Ash, egyből felébredt amint meglátott ebben a szerelésben? - vigyorgott le rám, s egy gyors csókot nyomott az ajkaimra mielőtt a színpadhoz értünk. 
Már indulni akart, amikor visszahúztam a karjánál fogva. 
- Ha letudsz nyűgözni az est folyamán a zenétekkel, akkor kicsi Ash megláthatja azt is, milyen csipke van a ruha alatt. Annyit elárulhatok, hogy tömény csipke - suttogtam az ajkaira. Derekamnál fogva magához húzott, s falánk csókkal bekebelezte a számat. 
- Ne akarj tönkre tenni - zihálta szinte a csók után. - Már csak az elég, hogy elképzelem, és itt helyben elélvezek. 
- Arra még várnod kell Szupersztár, a koncert végéig biztosan - mosolyogtam rá kacéran. - Menj és adj bele mindent - csókoltam még gyorsan, majd a többiek után szaladt vigyorogva. 
Matt várt rám a színpad mellett, akihez egyből csatlakoztam. Jól látható helyre állított minket Evával, ő pedig Theoval a hátunk mögött maradtak. 
- Ann, hatalmas röhögőgörcs akar belőlem kitörni - nevetett mellettem halkan a lány. - Látod azokat a feliratokat ? - mutatott a táblákat tartó lányokra. 
" Vegyél feleségül Luke " " Leszek a gyermekeid anyja Ashton " " Mike egy félisten! Szeretem a hajad minden árnyalatát " és végül " Szeretlek Calum " feliratokon akadt meg a szemem. 
Összenéztem Evával, és hatalmas nevetésben törtünk ki. Könnyeim potyogtak minél többet mutatott Eva. Halkabbra vettük a hangunkat, mert a fiúk belekezdtek a koncertbe. Az arénában fülsüketítő sikítás kezdődött, amint a színpadra léptek. Egy vigyorgó üdvözlés után, amit Luke- tól kaptak a lányok, belekezdtek a srácok Don't Stop című dalukba. Feldobódva hallgattuk végig a számot, közben pedig néha a csípőnket ráztuk. Magunknak is fergeteges hangulatot teremtettünk, minden szám alatt. Mióta itthon vagyok, meghallgattam már a zenéjüket, de így elő koncerten ezerszer jobb volt. Ritmusosan dülöngéltünk az Amnesia alatt Evával. Megöleltük egymást amikor vége lett a számnak, és vártuk a következőt. De helyette Luke, a színpad elejére állt a rajongókhoz. 
- Egy meglepetéssel készültünk nektek - kiáltotta a közönségnek, akik üdv rivalgásba kezdtek. 
- Van egy régi dal, amit még a zenekar befutása előtt írtam, egy nagyon kedves ismerősömmel. Ezt a dalt szeretném veletek ma megosztani. Sőt, az ihlet társammal együtt szeretném elénekelni. Valójában neki is meglepetés lesz, a produkció. Kíváncsiak vagytok rá? - üvöltötte a mikrofonba, nekem pedig lefagyott az egész testem. Eva ijedten kapta rám a tekintetét, és szólongatni kezdett, de idegességemben figyelmen kívül hagytam. Most már tudtam mire készül Luke, miért kellett a színpad mellé állnunk. 
- Drága egyetlen legjobb barátnőm Hannah, kérlek gyere fel - tekintett oldalára le rám Luke, de én csak a középső ujjam mutattam fel neki. 
- Na ne kéresd magad! Szerintem, hagy hallja a hangotokat, hogy ti is kíváncsiak vagytok rá - nézett a közönség fele Luke. 
Kiabálásba kezdtek, Luke pedig csak buzdította őket. Matt nyomott a kezembe egy mikrofont, majd földbe gyökerezett lábaimat megindította a lépcső felé. 
Durcásan mentem fel a színpadra, Luke szemei köze szórtam mérges pillantásaim, aki csak vigyorogva tárt karokkal várt. A közönség tapsolni kezdett, amint a fiú elé értem, és átölelt. 
- Megfogsz halni Hemmings - suttogtam a fülébe, majd felemeltem a mikrofon. 
- Sziasztok - intettem a nézőtér felé mosolyogva, cserébe hangos sikítást kaptam. Magabiztosan álltam Luke mellett, egyáltalán nem izgultam. Mielőtt feljöttem egy kicsit megijedtem, de amint feltettem a lábam a színpadra, és megláttam a közönséget az ijedtségem elszállt. 
- Ugye emlékszel még arra a dalra ? - emelte a szájához a mikrofont Luke. 
- Hogyne emlékeznék - nevettem fel. - Először és utoljára írtam veled dalt, mert te behisztiztél, hogy nem tetszik neked a szövegben semmi. 
- Nem is igaz! Csak hangot adtam a  véleményemnek - röhögött mellettem. 
- Na de ne csigázd már a rajongókat! Kezdhetjük? - mosolyogtam Luke, ő bólintott a fiúknak, és belekezdtek. 
Hannah
 Bársonyos, tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg,
Sok bámész csillag minket néz,
Az ember alig érti meg.
Kábán, vakon, részegen,
Futunk át az életen,
A félelem hajt, mint a szélvész.

Hannah & Luke
A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném

 Luke  
 Bár minden egész eltörött,
Létezik IGAZ és ÖRÖK!
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.

H&L 
A virághabos fák alatt,
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk, elomlunk porrá.

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érintheném

Luke
Akad, aki érti mit jelent,
Hogy a húr csak megfeszülve zeng, Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng!

H&Ł
A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném! 



Mosolyogva tekintettünk egymásra, majd a közönség felé fordultunk. Tapsvihar, és hangos éljenzés követte a közös produkciónkat. Arcomra felszökkenő vigyort, senki nem tudta volna levakarni. Ott álltam, ahol mindig is a helyem lett volna. A színpad az életem, az emberek, a csapatom, a barátaim. Minden elhalványul ezek mellett. Végre az ereimben érezhettem azt a tomboló adrenalint, ami a színpad ereje nyújtott. Hálás voltam a srácoknak. Toporzékolva vártam pár nappal ezelőtt, hogy mikor jutunk már oda, hogy színpadra állhassunk. Luke pedig meghallgatta imám, és teljesítette egyetlen kívánságom idő előtt.
Derekam köré hideg karok fonódtak, nyakhajlatomba gyengéd csókot kaptam. A tömeg hangosabb sikításba kezdett, majd felnéztem a izzadtságtól nedves arcú barátomra.
Mindenem megvolt amit valaha is kívántam, és boldogságom is kézzel fogható volt. Szerettem, szerettek. S ez a legfontosabb. Most már bármi történhet, bárki állhatja az utam, mert úgy érzem legyőzhetetlen lettem...